(2) Állandó jellegű iparűzési tevékenység: a magyarmecskei székhellyel, vagy telephellyel rendelkező vállalkozó által végzett iparűzési tevékenység, függetlenül attól, hogy a vállalkozó a tevékenységét részben, vagy egészben székhelyén /telephelyén/ kívül folytatja.

(3) Ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység: ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó:

a) piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat, vagy

b) építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve hogy a folyamatosan, vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül legalább 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot. Ha a tevékenység folytatásának időtartama a 180 napot meghaladja, akkor a tevékenység végzésének helye telephelynek minősül.

c) bármely – a) és b) pontban nem sorolható – tevékenység, ha annak folytatásából közvetlenül bevételre tesz szert, feltéve ha egyetlen önkormányzat illetékességi területén sem rendelkezik székhellyel, telephellyel.

(4) Székhely: belföldi szervezet esetében az alapszabályában (alapító okiratában, a cégbejegyzésben, bírósági nyilvántartásban), - egyéni vállalkozás esetén a vállalkozói igazolványban ekként feltüntetett hely. Ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, akkor a központi ügyintézés helyét, magánszemély esetén pedig az állandó lakóhelyét kell székhelynek tekinteni. Belföldi fiókteleppel rendelkező, külföldi székhelyű vállalkozás esetén a fióktelep helyeként megjelölt helyet kell székhelynek tekinteni.

(5) Telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye –függetlenül a használat jogcímétől- , ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant.

b) vezetékes gázszolgáltatás, villamosenergia-szolgáltatás közvetlenül a végső fogyasztónak történő nyújtása esetén azon önkormányzat illetékességi területe, ahol a szolgáltatás nyújtása a végső fogyasztó számára történik.

(6) Nettó árbevétel:

a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétele és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott(járó) kamatok, valamint az kapott(járó) kamatok és kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegének 50 %-ával, csökkentve a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozóesetében az adóhatósággal elszámolt –az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott- jövedéki adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energia-adó, összegével, feltéve, ha az így elszámolt regisztrációs adó, energia-adó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, a 2004. évi CI. Tv. 154. § 22.b.(j.) alpontokban foglalt eltérésekkel.

(7) Anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a számviteli törvény szerint anyagköltség, az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagkészlet beszerzésére fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével.

(8) Vállalkozó:

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,

b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységből származó bevétele az adóévben a 400.000.- Ft.-ot meghaladja

c) a jogi személy, ideértve azt is, felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,

d) egyéb szervezet, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll.

Az 1. § (2) és (3) bekezdése szerinti iparüzési tevékenységet folytató vállalkozó.

(1) Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával szűnik meg.

(2) Az ideiglenes iparűzési tevékenység alapján fizetendő adót a tényleges tevékenység naptári napjai alapján kell kiszámítani, bevallani és megfizetni.

Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén:

(1) Az adó alapja az értékesített termék, illetve végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint

a) 1998. ében az anyagköltség 33%-ával

b) 1. § (8) bek. a)-d) pontja szerinti más vállalkozó, feltéve hogy nettó árbevétele az adóévet megelőző adóévben –12 hónapnál rövidebb adóévet megelőző adóév esetén napi arányosítással számítva időarányosan- nem haladja meg a 4 millió forintot, illetve a tevékenységét adóévben kezdő vállalkozó esetén az adóévben –időarányosan- a 4 millió forintot várhatóan nem haladja meg

c) 2000. évtől az anyagköltséggel.

(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat közigazgatási területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell a Htv. mellékletében meghatározottak szerint megosztania.

(1) Az adó mértéke az adóalap 0,5 %-a.

(2) Mentesség illeti meg azt az adóalanyt, ha a vállalkozás iparűzési adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió forintot

(1) Az adóalany köteles az adóköteles tevékenysége megkezdésétől számított 15 napon belül a tevékenység megkezdéséről és az adóévre várható adójáról bejelentést tenni a körjegyzőhöz, mint önkormányzati adóhatósághoz. (A továbbiakban: önkormányzati adóhatóság)

(2) Az adóalany az általa fizetendő iparűzési adót, valamint adóelőleget önadózással állapítja meg.

(3) Az adóalany az adóévet követő év május 31. napjáig adóbevallást köteles benyújtani az önkormányzati adóhatósághoz.

(1) Az állandó jellegű iparűzési tevékenység után fizetendő adóelőleg és az adó megfizetésének esedékességét és határidejét a Htv. állapítja meg.

(2) A területet, helyiséget ideiglenes iparűzési céljára másnak átadó az átadásról az önkormányzati adóhatóságot 3 napon belül írásban tájékoztatni köteles.

A terület, helyiség átadója, a tájékoztatás elmulasztása, vagy késedelme esetén az emiatt elmaradt adó megfizetéséért készfizető kezesként felel.

(1) Az önadózással megállapított, vagy megállapítani elmulasztott adót az adóalany önellenőrzéssel helyesbítheti.

(2) A helyesbítés során az adóalapot és a fizetendő adót a kötelezettség időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kell meghatározni.

(3) Ha az önellenőrzés eredményeként pótlólagos adófizetési kötelezettség mutatkozik, az adóalany önellenőrzési pótlékot is köteles fizetni.

(4) Az önellenőrzési pótlék megfizetésével az adózó mentesül az adóbírság és önellenörzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék, valamint mulasztási bírság megfizetése alól.

Az önkormányzati adóhatóság, illetve annak megbízólevéllel ellátott alkalmazottja a helyszínen is ellenőrizheti a helyi iparűzési adóval kapcsolatos jogszabályok betartását, és ennek során jogosult megvizsgálni az adó bevallásának, megállapításának, megfizetésének helyességét.

(1) Adóhiány megállapítása esetén az önkormányzati adóhatóság adóbírságot -, a bevallási, bejelentési kötelezettség elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése esetén mulasztási bírságot szabhat ki.

(2) Az adó, vagy adóelőleg késedelmes megfizetése, vagy utólagos megállapítása esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell megállapítani, illetve megfizetni.

(1) Az e rendelettel nem szabályozott kérdésekben a Htv. rendelkezései az irányadók.

(2) E rendelet 2005. január 1-én lép hatályba.

E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszíti az önkormányzat 14/2003./XI.28.). sz. –„A helyi iparűzési adóról”- szóló rendelete.