A közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 13/2013.(XII.30.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) felülvizsgálata során megállapítható, hogy az elavult szabályozás kiküszöbölése, illetve a párhuzamos szabályozás által felmerülő jogsértések megszüntetése, valamint a jogszabályi előírások teljes körű érvényesülése érdekében indokolt a rendeletet átdolgozni, a reparálás érdekében módosítani, a legtöbb szakaszt pedig hatályon kívül helyezni a központi jogszabályok megléte és alkalmazhatósága okán.

1. Az Ör. 1-3. ; 3/A §-ai szakaszai tartalmazzák az általános szabályok között a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartás tanúsítása miatti jogkövetkezményeket, azok részletszabályait. A közigazgatási bírság tekintetében jelenleg hatályos és alkalmazandó jogszabály a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény. Tekintettel arra, hogy az Ör. fenti §-aiban foglaltak nem felelnek meg teljes körűen a Szankciótv.-ben előírtaknak, szükséges az Ör. jelzett §-ainak teljes felülvizsgálata.

2. Az Ör. 1. § (1) bekezdés 3. pontja szerint nem állapítható meg közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartás, ha a tevékenység vagy mulasztás szabálysértést, bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet közigazgatási bírság alkalmazását rendeli el. Az Ör. számos olyan tényállást tartalmaz, amelyet már felsőbb szintű jogszabály szabályozási körébe vont, így ismételt előírása az önkormányzati rendeletben indokolatlanul többszintű szabályozást eredményez, amely a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 3. §-ával ellentétes, továbbá tekintettel arra, hogy az Ör. vonatkozó §-aiban nevesített magatartásokat magasabb szintű jogszabály már szabályozza, ezért önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartássá nem minősíthető. Az előzőekben kifejtett többszintű szabályozás esetén fennállhat a kettős szankcionálás (nincs helye közigazgatási bírság kiszabásának!), így ennek elkerülése érdekében az alábbiakban jelzett, Ör.-ben nevesített tényállások önkormányzati rendeletben történő szabályozásának felülvizsgálata, szükség szerint hatályon kívül helyezése lehet indokolt.

2.1. Ör. 4. § (1) bekezdés 1., 5. pontok (nem gondoskodik az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról; az állatot elhagyja) A hivatkozott törvényi hely szerint, az állattartó köteles gondoskodni az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 5. § (1) bekezdésében már szabályozza, és a megvalósítás esetére állatvédelmi bírság kiszabását rendeli alkalmazni.

2.2. Ör. 4. § (1) bekezdés 2., 3. pontok (bármilyen állatot oly módon tart, hogy az állat a közterületeket … beszennyezi; kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről nem távolítja el;) A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartás rendszeréről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 196. § (1) bekezdés a) pontja alapján, köztisztasági szabálysértést követ el, aki a közterületen, közforgalom céljait szolgáló épültben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi.

2.3. Ör. 4. § (1) bekezdés 2., pont (bármilyen állatot oly módon tart, hogy az állat … többszintes lakóépületek közös használatú helyiségeit, a lakások erkélyeit, teraszát beszennyezi) Ör. 6. § (1) bekezdés 1. pont (A lakó- és emberi tartózkodásra szolgáló épületek közös használatú részének (kapualj, lépcsőház, folyosó, terasz, felvonó, mosókonyha, szárító, padlás, közös illemhely, hulladékledobó és gyűjtő udvar stb.) tisztán tartásáról nem gondoskodik;). A tulajdonosok megállapodása a közös tulajdonba tartozó területek használatának rendjéről alapvetően magánjogi kérdés, ezeknek az ügyeknek a kezelésére a birtokvédelmi eljárás áll rendelkezésre, ezért önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartássá nem minősíthető.

2.4. Ör. 6. § (1) bekezdés 1. első mondat, 2. a), b), c); 3. pontok (az ingatlana tisztán tartásáról nem gondoskodik.; az épület faláról, kerítéséről az időszerűségüket vesztett, szakadt, jogellenesen elhelyezett falragaszok, festések stb. folyamatos eltávolítása; az ingatlan szeméttől történő megtisztítása, rendben tartása; mind a beépített, mind a beépítetlen ingatlan tisztán tartása, kaszálása, gyommentesítése, a kert megművelése; nem gondoskodik az ingatlanon belül a rendszeres rovar- és rágcsálóirtásról, illetve az ingatlanon lévő madarak fészkelő helyei alatti közterület szennyeződéstől való megtisztításáról;). Ör. fenti rendelkezései felülvizsgálandók, és szükség estén hatályon kívül helyezendők az alábbiak alapján.

A Társaság a szabad jogokért (továbbiakban: TASZ) egy közérdekű bejelentésében kiemelten foglalkozott a kert, udvar rendezettségére vonatkozó feltételekkel. A TASZ álláspontja szerint a kertre, udvarra vonatkozó rendeleti szabályok esetében az önkormányzat túlterjeszkedett a jogalkotási hatáskörén, hiszen a közösség elől elzárt kert, udvar szintén a magánszféra része. Ennek tisztántartása, továbbá a kert művelése kívül esik a felhatalmazó rendelkezés célján és a közösségi együttélési rendeletek szabályozási tárgykörén. Mind a Mötv. felhatalmazó rendelkezéséhez fűzött indokolás, mind a szabályozás kereteihez támpontokat adó a 29/2015. (X. 2.) AB határozat hangsúlyozza, hogy az önkormányzatoknak a rendeletek megalkotása során figyelemmel kell lenniük az alkotmányos keretekre. Tudniillik a közösség érdekeivel szemben nem üresedhet ki a magánszféra, a magánélet, illetve az otthon háborítatlanságához való jog, az emberi méltóságból fakadó cselekvési szabadság, valamint a tulajdonhoz való jog. A kert „megművelése” nem pusztán rendben tartást jelent, hanem annál jóval több, ugyanakkor bizonytalan/nem kellően konkrét tartalmú kötelezettséget. Úgy tűnik, hogy a füves kert rendben tartásával a lakó megszegi a művelés kötelezettségét, hiszen a kertjét ezzel parlagon hagyja. Nem lehet azonban tudni, hogy a szabály betartása érdekében elegendő-e a kert veteményesként való hasznosítása, vagy pl. kukoricát kell termeszteni. A kert megművelését előíró szabályok álláspontunk szerint átlépik a közösségi együttélés legalapvetőbb szabályaira vonatkozó, a 29/2015. (X. 2.) AB határozat által kijelölt kereteket és annál jóval többet várnak el az ingatlan tulajdonosától. A teljesen bizonytalan szabályozás továbbá sérti a normavilágosság Jat. 2. § (1) bekezdésében biztosított követelményét.

Az Ör. 7. § (1) bekezdés szabályozásának a közösségi együttélés szabályai közé emelése is aggályokat vet fel. Szintén a TASZ megállapítása, miszerint a magántulajdonú ingatlanok tisztántartása, rendben tartása, higiéniája nincs összefüggésben semmilyen közérdekkel, sem köznyugalommal, sem a közegészségügyi elvárásokkal és közösség számára hasznos tevékenységnek sem tekinthető. Az Ör.-ben szabályozott rendelkezés sértheti Magyarország Alaptörvénye II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogot, valamint a VI. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt magán – és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, valamint az otthon nyugalmát. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi törvény 2:43. § b) pontja rögzíti, hogy a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése. A magánélethez való jog tehát a magánélet és az azon kívül álló világ elválasztásának igényét jelenti. Ennek színtere pedig a közösségi terektől elkülönített magáningatlan. Ilyen módon minden, az ingatlan tisztántartására vonatkozó közösségi együttélési szabályként meghatározott feltétel erőteljesen beavatkozik és súlyosan sérti a polgárok magánszférájának háborítatlanságához és emberi méltósághoz fűződő Ptk. által is biztosított jogait.

2.5. Az Ör. 4. § (2) bekezdés 2., 3., 4., 5., pontjai (hígtrágyát, trágyalét, továbbá a trágyatárolói csurgalék - vizeit vizekbe vezet be; az állattartó telephelyen trágyatárolót létesít a felszíni víztől, más jogszabályban nem szabályozott ivóvíznyerő-helytől az állattartási rendelet 2. számú mellékletében feltüntetett távolságokon belül, nem gondoskodik az állattartás során keletkezett trágyalé megfelelő kapacitású zárt, szivárgásmentes, talajszint alatti fedett trágyatárolóba történő elvezetéséről; a keletkezett trágyát nem trágyagyűjtőben tárolja, a keletkezett trágya elszállításáról nem gondoskodik,). A Szabs.tv. 245. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerint szabálysértést követ el, aki a) vízilétesítménybe, illetve felszíni vagy felszín alatti vízbe közvetlenül vagy közvetve szennyező anyagot juttat és ezáltal a vízkészletet felhasználásra alkalmatlanná teszi, vagy a felhasználást veszélyezteti, ha környezetkárosítás egyébként nem állapítható meg,

b) a szennyvíz vagy a szennyezőanyag ártalommentes elhelyezését, illetve a felszíni vagy felszín alatti vízbe történő bevezetését nem a jogszabályban, a jogszabály alapján kiadott hatósági előírásban meghatározott módon valósítja meg, vagy olyan létesítményt üzemeltet, amely a vizek fertőzését vagy szennyezését okozhatja.

A fentiekben kifejtettek alapján az Ör. fenti rendelkezéseiben szabályozott magatartások önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes megatartássá nem minősíthetők, ezért felülvizsgálatuk, szükség esetén hatályon kívül helyezésük indokolt.

2.6. Az Ör. 4. § (2) bekezdés 1. pontjában leírtak (az állatok tartásáról szóló önkormányzati rendelet 1. mellékletben meghatározott állattartási védőtávolságokat nem tartja be, valamint nem tartja be az állategészségügyi, állatvédelmi, közegészségügyi, vízügyi, építésügyi és környezetvédelmi jogszabályokat és a lakosság nyugalmát – zaj- és bűzhatás – megzavarja). nem tekinthetők konkrét magatartás–meghatározásoknak. Az ilyen szabályozási mód, miután a norma címzettjei számára nem egyértelmű, sérti a jogbiztonság követelményét.

Az Ör. fentiekben szabályozott magatartás-formák be nem tartása, megszegése esetén kilátásba helyezett joghátrányokat „ágazati” jogszabályok tartalmazzák, nem lehet azokra az Ör. –ben leírtak szerinti generális szabályt alkotni, és ez alapján, mint közösségi együttélés szabályait sértő cselekményeket duplán szankcionálni.

2.7. Az Ör. 4. § (2) bekezdés 7. pontjában leírtak (ebet – vakvezető eb kivételével – játszótérre, vendéglátó egységekbe, élelmiszerárusító üzletbe, élelmiszer raktárba, szórakozóhelyre, óvoda, iskola területére, orvosi rendelőbe, gyógyszertárba, ügyfélforgalmat lebonyolító közintézmény épületébe beviszi.). A szabálysértési törvény 193. §-a büntetni rendeli a „veszélyeztetés kutyával” tényállását. E szabálysértési tényállások tehát az önkormányzat rendeletében nem szabályozhatók, bírság szankcióval nem fenyegethetők, párhuzamos szankcióval sújtani jogszabálysértő.

2.8. Az Ör. 6. § (1) bekezdés 4., 5., valamint (2) bekezdés 1., 4., pontjaiban szabályozottak az 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM együttes rendelet 6. §-ában, illetve az 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet 3.2.2. b) pontjában már központilag szabályozásra került, közösségi együttélés szabályaiként való szankcionálása aggályokat vethet fel.

2.9. Az Ör. 6. § (3) bekezdés 1. pontban szabályozott tevékenységet (építési, bontási, tatarozási munkákat, közműépítéssel kapcsolatos tevékenységet úgy végez, hogy nem gondoskodik arról, hogy a por és egyéb szennyeződés a közterületre ne jusson és a vízelvezetés biztosítva legyen) a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. §-a már szabályozza, 34. § (1) bekezdése alapján a környezetvédelmi hatóság a levegővédelmi követelményt megsértő természetes és jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére, a jogsértő tevékenység megszüntetésére, illetve a mulasztás pótlására való kötelezéssel egyidejűleg, levegőtisztaság-védelmi bírságot szab ki. Az Ör.-ben szabályozott tényállás esetében a 36. § (2) bekezdés e) pontja alapján levegőtisztaság-védelmi hatósági ügyben a hatáskört első fokon a megyei kormányhivatal környezetvédelmi hatáskörben eljáró járási hivatala gyakorolja.

2.10. Az Ör. 6. § (3) bekezdés 5. pontjában szabályozottakra (a szolgáltató, ha a belterületen lévő váróhelyiségek, várakozóhelyek, járdaszigetek tisztántartásáról és a járdától füvesített területtel vagy egyéb módon elkülönített megállóhelyek tisztántartásáról nem gondoskodik; a közút kezelője, ha a külterületen lévő autóbusz-megállóhelyek tisztántartásáról nem gondoskodik; aki az országos közutak belterületi szakaszainak tisztán tartása az utakról szóló jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit megszegi) központi jogszabály tartalmaz rendelkezést, így azt közösségi együttélés szabályává tenni, megsértése esetén szankcionálni önkormányzati rendeletben nem lehet (közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 33. § (1) bekezdés b) pont, a helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet 3. pontja).

2.11. Az Ör. 6. § (4) bekezdés a), b) c) és d) (állati tetemet, valamint olyan szerves vagy szervetlen anyagot, amely a környék levegőjét szennyezheti, a szomszédos terület lakóinak egészségét veszélyezteti közterületen, vagy magánterületen elhelyez; közterületen szemetet, hulladékot nem az erre rendszeresített és felállított hulladékgyűjtőben helyezi el; a hulladékot– a gyűjtés, begyűjtés, lerakás szabályaitól eltérő módon, a közterületen engedély nélkül felhalmozza, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezi, kezeli, dugulás vagy rongálódás okozására alkalmas anyagot, tárgyat a közcsatorna víznyelőjébe, csapadékelvezető csatornába vagy árokba szórja, önti, vagy bevezeti) pontjainak felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése indokolt az alábbiak alapján. A Szabs. tv. 196. § (1) bekezdés a) pontja alapján, köztisztasági szabálysértést követ el, aki a közterületen, közforgalom céljait szolgáló épültben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi. A Szabs.tv. 245. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerint szabálysértést követ el, aki a) vízilétesítménybe, illetve felszíni vagy felszín alatti vízbe közvetlenül vagy közvetve szennyező anyagot juttat és ezáltal a vízkészletet felhasználásra alkalmatlanná teszi, vagy a felhasználást veszélyezteti, ha környezetkárosítás egyébként nem állapítható meg.

Továbbá a fenti Ör. rendelkezés a közterületen történő hulladék elhelyezés, közösségi együttélés szabályait megszegő cselekménynek minősítése és szankcionálása. A hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001.(XII.21.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése szerint ezekben az esetekben a jegyző hulladékgazdálkodási bírság kiszabására jogosult. A dupla szankció elkerülése érdekében szükséges felülvizsgálni és hatályon kívül helyezni a rendelkezéseket.

2.12. Az Ör. 6. § (4) bekezdés f) pontjában megfogalmazott tényállás (közterületi gyűjtőedényzetből hulladékot kiönt, válogat, szétszór) nem pontos, a tevékenység alanyának meghatározásának hiánya miatt félrevezető (normavilágosság követelménye), a Jat. 3. §-ába is ütközik, mivel az alábbi jogszabályok már szabályozási körükbe vonták, így azok Ör.-ben való szabályozása, és szankcionálása jogsértő. A 2.11. pontban kifejtettek alapján köztisztasági szabálysértés, amennyiben pedig a közterület a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladék ingatlanhasználótól történő átvétele, valamint a hulladék szállítása során a hulladék a gyűjtőedényből vagy a szállításhoz használt céljárműből kiszóródik vagy kiömlik, a közszolgáltató gondoskodik a hulladék eltakarításáról, továbbá a szennyeződött terület megtisztításáról és szükség szerinti fertőtlenítéséről (Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről szóló EMMI rend. 6. § (1) bek.).

2.13. Az Ör. Piactartás című 8. §-ában szabályozottakat a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 6 és 6/A §-ai és a vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III.13.) Korm rendelet szabályozása lefedi, önkormányzati rendeletalkotási felhatalmazás nincs, és a fenti témakörben a kereskedelmi hatóság (a kereskedő székhelye szerinti települési önkormányzat jegyzője) rendelkezik hatáskörrel. A „hangoskodás” kifejezés pontosan körül nem írt fogalom, így bizonytalan, kiszámíthatatlan, a jogbiztonság elvébe ütköző, önkényes alkalmazásnak adhat teret, így törvénysértő, illetve a zajvédelem szabályozási köre központilag szabályozott a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm.rendeletben. Az önkormányzat képviselő-testületének rendeleti szabályozásra felhatalmazása csak kiegészítő jelleggel a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása esetén van. A közterület beszennyezésére pedig a 2.11. pontban már hivatkozott köztisztasági szabálysértést meríti ki. Az Ör. 8. §-ában leírtak így közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartássá nem minősíthetők.

2.14. Az Ör. 6. § 2. c) pontjában szabályozottakat (a járda és úttest fölé benyúló ágak, bokrok megfelelő nyesése), azaz a járda és az úttest fölé nyúló ágak nyesése kötelezettségének elrendelését a 30/1988. (IV.21.) Mt. rendelet 33. §-a szabályozza, mint közút kezelői, illetve a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 382/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés szerinti közlekedési hatóság (a járási hivatali) jogkört. Közösségi együttélés alapvető szabályaként nem szabályozható, nem szankcionálható.

2.15. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (1) bekezdésében szabályozottakat szintén központi jogszabályok már szabályozási, illetve szankcionálási jogkörükbe vonták. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 106. § (1) bekezdése alapján, aki jogszabályban, hatósági határozatban, közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktusban megállapított, közvetlenül vagy közvetve a környezet védelmét szolgáló előírást megszeg, illetve határértéket túllép, a jogsértő magatartás súlyához – így különösen az általa okozott környezetszennyezés, illetőleg környezetkárosítás mértékéhez, időtartamához és ismétlődéséhez – igazodó környezetvédelmi bírságot köteles fizetni. A környezetvédelmi bírság ágazati szabályozása nagyon szerteágazó:

A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályozza: csatornabírság a kibocsátási határértéket túllépő vagy az engedélyben meghatározottaktól eltérő szennyező anyagot vagy meghatározott tiltott anyagot kibocsátó jogsértő esetében; vízszennyezési bírság, ugyanazon esetekben, mint a csatornabírság; vízvédelmi bírság a rendelet 35. § (1) bekezdésében felsorolt tevékenységek esetében (mint pl.:felszíni vízbe, csapadékvíz elvezető hálózatba engedély nélküli szennyvíz (használt víz) bevezetését a vízvédelmi hatóság által előírt határidőre nem szünteti meg, illetve a 12. § (5) bekezdés szerinti tilalmat megszegi és közcsatornába hulladékot (így különösen: élelmiszer hulladékot) bocsát); rendkívüli szennyezés esetére rendkívüli vízszennyezési vagy csatornabírság.

A műtrágya, növényvédőszer a 43/2010.(IV.23.) FVM rendelet 46. §-a alapján veszélyes hulladék. (a.) b.) ponbtok)

Csapadékvíz szennyvíz csatornába bevezetése esetén, amennyiben környezetkárosítás nem állapítható meg, vízszennyezés szabálysértést követ el aki, a Szabs.tv. 245. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerint a) vízilétesítménybe, illetve felszíni vagy felszín alatti vízbe közvetlenül vagy közvetve szennyező anyagot juttat és ezáltal a vízkészletet felhasználásra alkalmatlanná teszi, vagy a felhasználást veszélyezteti, ha környezetkárosítás egyébként nem állapítható meg,

b) a szennyvíz vagy a szennyezőanyag ártalommentes elhelyezését, illetve a felszíni vagy felszín alatti vízbe történő bevezetését nem a jogszabályban, a jogszabály alapján kiadott hatósági előírásban meghatározott módon valósítja meg, vagy olyan létesítményt üzemeltet, amely a vizek fertőzését vagy szennyezését okozhatja.

A fentiekben kifejtettek alapján az Ör. 9. §-a szerinti magatartások önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes megatartássá nem minősíthetők, ezért felülvizsgálatuk, szükség esetén hatályon kívül helyezésük indokolt.

(Kérdés, mennyire releváns a 9. § c.) illetve e) pontjában szabályozott „élővizek”, „parti vizek sávja”, illetve „vízpart”??? Egyebekben a d.) pont tényállásához hasonló tényállás már a rendelet 6. § (1) bek. 5.) illetve 6. § (4) c.) pontjaiban, továbbá 9. § (2) bek. b.) pontjában szabályozásra került, nem jogszerűen)

2.16. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (2) bekezdés c.) és f.) pontja a településen mennyire életszerű? Ugyanezen § és bekezdés e.) pontjában szabályozottakra lásd: 2.14. pontot.

Ugyanezen § és bekezdés g.) és h.) pontjában szabályozottak („nyitva tartás ideje alatt”; az ingatlan előtti járdát naponta mind a téli, mind a nyári időszakban legkésőbb reggel 8.00 óráig nem takarítja le és a hulladékot az összegyűjtött háztartási hulladékkal együtt nem szállítja el) nem értelmezhetőek. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (1) bekezdése szerint, a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. Az IRM rendelet 2. § alapján pedig jogszabály tervezetét a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan, közérthetően és ellentmondásmentesen kell megszövegezni. Fentieken túl, a rendelkezésből kikövetkeztethető követendő magatartás elvárása túlzó, illetve annak ellenőrzése és betartatása kivitelezhetetlen. A szabályozás törvénysértő.

2.17. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (2) bekezdés i.), k.) és l.) pontok az Ör. 7. §-ban, illetve 6. § (3) 2.) és 3.) pontjában már szabályozásra kerültek. Az l.) pont szabályozása, mely szerint „48 órán belül…” nem cselekszik, vagy mulaszt, a magatartás elvárása túlzó, illetve annak ellenőrzése és betartatása nehezen végrehajtható. A szabályozás fenntartásának megfontolása indokolt.

A közterület, mint fogalom nincs pontosan az Ör.-ben meghatározva, mely a „rendeltetéstől eltérő használat” esetén fontos lenne, hisz felsőbb szintű jogszabályok a közterület fogalma alá eső önkormányzati „területek”-re eltérő szabályokat, feladat – és hatáskört telepít. (pl. közút: Kktv.36-37. §)

2.18. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (2) bekezdés j) pont (a közterületen bárminemű burkolat (térburkolat, úttest, járda stb.) felbontását, csapadékvíz elvezető árkon átvezető gépkocsi kihajtó építését, gyalogátkelő építését a jegyző engedélye, az abban foglalt feltételek betartása nélkül végez,) szabályozása törvénysértő. A közterület, mint fogalom. (lsd. 2.17. pont) Bárminemű burkolat, stb szavak - a norma címzettjei számára nem egyértelműek, sértik a jogbiztonság követelményét; valamint az úttest és járda nem burkolat, hanem a közterület, szintén a normavilágosság követelményébe ütközik.

A Kktv. 36. § (1) bekezdése a 46. § (1) a) ponttal együtt alkalmazva a KÖZÚT felbontásához az önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulását írja elő. A Kktv. 37. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a közutat hozzájárulás nélkül, vagy attól eltérően vették igénybe, a közút kezelője, azaz a helyi önkormányzat képviselő-testülete kérelme alapján, a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 382/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdés szerinti közlekedési hatóság, a járási hivatal kötelezi/kötelezheti. Így közösségi együttélés alapvető szabályaként nem szabályozható, illetve nem szankcionálható.

(A hozzájárulás megadását átruházott hatáskörben a jegyző is kiadhatja ill. be nem tartása esetén kérelmezheti a közlekedési hatóság eljárását, azonban a hatáskör-átruházást önkormányzati rendeletben kifejezetten szabályozni szükséges!!!)

2.19. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (3) bekezdésében az a.) – n.) (azaz összes pontjának) felülvizsgálata indokolt: az Ör.-ben már szabályozva van (e), f), h), j),l),), a településen a cselekmény szabályozása, vagy betartatása életszerűtlen (c), i)).

Felsőbb szintű jogszabály már szabályozási körébe vonta (a), b), - hulladékgazdálkodási bírság; g), m) - köztisztasági szabálysértés, környezetvédelmi bírság; k) pont: „…behajt és parkol.” A közúti közlekedés rendjére vonatkozó törvényi szabályozással azonos tárgyú, de a közösségi együttélés alapvető szabályai körében megalkotott helyi szabályozás a jogalkotást - törvényi felhatalmazás hiányában - indokolatlanul többszintűvé teszi. (Köf.5002/2019/5. határozata). A Szabs.tv. 224. § (1) bekezdése szerint, aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 217-222. § szerinti szabálysértés nem valósul meg, szabálysértést követ el.

Tekintettel arra, hogy az Ör. vonatkozó §-ában nevesített magatartásokat magasabb szintű jogszabály már szabályozási körébe vonta, ezért önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartássá nem minősíthető.

(Közparkban mennyire gyakori az állatlegeltetés??? n) pont, és ellenőrzése??)

2.20. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (4) bekezdésében az a) és e) pontok: köztisztasági szabálysértést valósítanak meg; b) pont: a Kktv 12. § (3b) bekezdése illetve 12. § (3a) bekezdés a) és b) pontja szabályozza. C) pont esetében birtokvédelmi (magánszféra felől) vagy településkép védelmi eljárás (közösségi) kezdeményezhető. Fentiekre tekintettel önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartássá nem minősíthetők.

Az f) pont nem tartalmaz normatív tartalmat, mivel a rendeletben nincs meghatározva, mi az „önkormányzat által szabályozottak szerint” – Jat. 2. § (5) bekezdés b) pontjába ütközik, törvénysértő.

2.21. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (5) bekezdésében az a) és b) pontok az avar és kerti hulladékok nyílttéri égetése helyi szabályait tartalmazza. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2020. évi LI. törvény 7. § (2) bekezdése 2021. január 01-től hatályon kívül helyezte a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 48. § (4) bekezdés b) pontját. Vagyis ettől az időponttól megszűntették a települési önkormányzatok képviselő-testületeinek azt a jogkörét, hogy az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályokat önkormányzati rendeletben szabályozhassák. A Kormány 2020. december 2-án a veszélyhelyzet ideje alatt alkalmazandó, levegőminőséggel összefüggő szabályokról szóló 549/2020. (XII. 2.) Korm. rendeletével úgy döntött, hogy az önkormányzatok kizárólag a vészhelyzet idejére vonatkozóan időszakosan engedélyezhetik, meghatározhatják a kerti hulladék égetésének a módjait. Ahol nem engedélyezik, vagy nem rendelkeznek róla, ott egész évben tilos a zöldhulladék égetése. A fentiek értelmében az Ör.-ben hatályon kívül kell helyezni azon rendelkezéseket, amelyek az avar és kerti hulladék nyílttéri égetésére vonatkoznak.

Felhívom továbbá a figyelmet. hogy az avar, kerti hulladék nyílt téren történő égetése miatt, a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. tv. 106. §-a értelmében környezetvédelmi bírság, valamint a tűzvédelmi bírságról szóló 259/2011. (XII.7.) Korm.rendelet 7-9. §-ai és az 1. melléklet 48. pontja alapján a tűzvédelmi bírság, továbbá a levegő védelméről 306/2010. (XII.23.) számú Kormányrendelet 34. §-a, valamint a 9. melléklet 18. és 19. pontjai értelmében levegő tisztaságvédelmi bírság szabályai irányadóak.

A c) és e) pontban szabályozott „illegális” égetés szabályozása az alábbiak alapján törvénysértő. A Kv.tv. 22. § (1)-(2) bekezdései szerint a levegő védelme kiterjed a légkör egészére, annak folyamataira és összetételére, valamint a klímára. A levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemű, szilárd anyaggal minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli. A levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) szerint tilos a légszennyezés, a diffúz forrás környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő működtetése miatt fellépő levegőterhelés, valamint a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése, továbbá a levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezettséget okoz (4. §); hulladék nyílt téri, vagy a hulladékok égetésének feltételeit rögzítő jogszabályban foglaltaknak nem megfelelő berendezésben történő égetése, a háztartásban keletkező papírhulladék és veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladék háztartási berendezésben történő égetése kivételével tilos (27. § (2) bek.). A Korm. rend. 34. § (1) bekezdés alapján a területi környezetvédelmi hatóság vagy a járási környezetvédelmi hatóság a levegővédelmi követelményt megsértő részére levegőtisztaság-védelmi bírságot szab ki. Fentiekre tekintettel önkormányzati rendeletben a közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartássá nem minősíthető a fenti két pont, a kettős szankcionálás elkerülése érdekében nincs helye közigazgatási bírság kiszabásának.

2.22. Az Ör. a helyi környezet védelme című 9. § (6) bekezdésében a) pont: lsd. 2.4. pont. B) és d) pontok: Sztv. 177. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt tulajdon elleni szabálysértés magatartásnak feleltethető meg, így magasabb jogszabály által rendezett. C) pont: lsd. 2.14. pont. I) pont: aggályos. A zajvédelem szabályozási köre központilag szabályozott a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm.rendeletben. Az önkormányzat képviselő-testületének rendeleti szabályozásra felhatalmazása csak kiegészítő jelleggel a helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítására van. Az Ör. fenti rendelkezésében használt fogalmak (egyéb, olyan hangerő) azonban pontosan körül nem írtak, így bizonytalan, kiszámíthatatlan, a jogbiztonság elvébe ütköznek, önkényes alkalmazásnak adhat teret, így törvénysértő.

Egyebekben a rendelkezés tartalmilag a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi törvény II. törvény (a továbbiakban: Szabstv.) 195. §-ában szabályozott (csendháborítás).

A dupla szankció elkerülése érdekében szükséges felülvizsgálni és hatályon kívül helyezni a rendelkezéseket.

2.23. Ör. a kötelező közszolgáltatások igénybevétele című 11. § és 12. § (1) és (2) bekezdés szabályait másik önkormányzati rendeletet már szabályozza, illetve a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Htv.) 2. § (1) bekezdés 27. pontja tartalmazza, előírja, hogy a közszolgáltatás kötelező jelleggel igénybe veendő. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről szóló 13/2007. (VI. 12.) EMMI rendelet tartalmazza a hulladékgyűjtő edények tisztán tartására vonatkozó követelményeket. Amennyiben pedig a közterület a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladék ingatlanhasználótól történő átvétele, valamint a hulladék szállítása során a hulladék a gyűjtőedényből vagy a szállításhoz használt céljárműből kiszóródik vagy kiömlik, a közszolgáltató gondoskodik a hulladék eltakarításáról, továbbá a szennyeződött terület megtisztításáról és szükség szerinti fertőtlenítéséről (EMMI rend. 6. § (1) bek.). A fentiek alapján a Jat. 3. §-val ellentétes a szabályozás, az előírások ismétlése önkormányzati rendeletben indokolatlanul többszintű szabályozást eredményez, törvénysértő.

Az Ör. 12. § (2) bekezdés a) és b) pontja által nevesített magatartás megvalósítása esetén az alábbiak alapján a jegyző hulladékgazdálkodási bírság kiszabására jogosult. A Htv. 61. § (1) bekezdés rendelkezik arról, hogy hulladéktól a Htv. 31. §-ában meghatározottakra figyelemmel, csak a környezet veszélyeztetését kizáró módon lehet megválni. A Htv. 86. §(1) bekezdés a) pontja szerint, a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2011. (XII. 21.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alapján, az a)-g) pontokban meghatározott estekben a települési önkormányzat jegyzője bírság kiszabására jogosult.

2.24. Fizető parkolók rendje, 13. § : mennyire releváns a településeken. Amennyiben igen, a Kktv. vonatkozó rendelkezéseinek az önkormányzati rendelet szabályozásának meg kell felelni.

2. 25. A temetők fenntartása és üzemeltetése körébe vont helyi közösségi együttélés alapvető szabályait tartalmazó Ör. 14. § (1) bekezdés a)-f) pontjai felülvizsgálandók, mivel a központi szabályozás felhatalmazása alapján előfordulhat az indokolatlanul párhuzamos szabályozás, illetve az e §-ban nevesített magatartás megvalósítása esetén a kettős szankcionálás (pl. hulladékgazdálkodási bírság, és közigazgatási bírság kiszabása).

A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 6. § (4) bekezdése szerint, köztemető esetében a temető használatának rendjéről önkormányzati rendeletben, egyéb temetők esetében temetőszabályzatban kell rendelkezni, a temető üzemeltetését pedig a törvényben, kormányrendeletben, temetőszabályzatban, továbbá köztemető esetén önkormányzati rendeletben, és a kegyeleti közszolgáltatási szerződésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltetés a temető és létesítményei használatával függ össze. Az üzemeltető köteles elősegíteni a temető funkciójának megfelelő jogszerű használatát. Az üzemeltető feladatait a Ttv. 16. § részletezi. A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet szerint, a temetőben keletkezett hulladék rendszeres gyűjtéséről, elhelyezéséről és kezeléséről a köztemető fekvése szerinti települési önkormányzat rendeletében, illetőleg a temetőszabályzatban (a továbbiakban együtt: szabályzat) foglaltak szerint kell gondoskodni; építmény kialakításához a szabályzat előírhatja a természetes anyagok és művészi formák alkalmazását; fák ültetésére a szabályzat az irányadó. A temetőszabályzat tartalmazza a temető használatának általános szabályait, a temetőben végzett szolgáltatások, valamint a kegyeletgyakorlás rendjét; a hulladék gyűjtésének, kezelésének szabályait.

2.26. Az Ör. 15. § b) pontja szerint a közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartást követ el, aki a kihelyezett házszámtáblát megrongálja, eltakarja, vagy bármely más módon a tájékoztató jellegét megszünteti. A Szabs.tv 177. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján ötvenezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást; ötvenezer forintot meg nem haladó kárt okozva csalást, szándékos rongálást,követ el, úgyszintén, aki e cselekmények elkövetését megkísérli, szabálysértést követ el. A Szabs.tv. 177. § (3) bekezdés pedig kimondja, szabálysértés, ha a kulturális örökség védett elemeit, a megye-, város-, községhatár vagy a birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet vagy létesítményt, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt, közúti jelzést, parkot vagy ahhoz tartozó felszerelést, természetvédelmi hatósági és tájékoztató táblát vagy egyéb közérdeket szolgáló jelet vagy létesítményt gondatlanul megsemmisít, megrongál, elvisz, áthelyez vagy elmozdít. A leírtak miatt az Ör. fent hivatkozott pontjának felülvizsgálata, módosítása szükséges, a dupla szankció elkerülése érdekében.

2.27. Az Ör. 16. §, 17. § és 18. §-ai aggályokat vetnek fel, hogy említés szintű szabályozásuk megfelel-e közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartásnak. A fenti önkormányzati rendelkezések nem tekinthetők konkrét magatartás–meghatározásnak. Az ilyen szabályozási mód, miután a norma címzettjei számára nem egyértelmű, sérti a jogbiztonság követelményét.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 21. §-a értelmében a jegyző folyamatosan figyelemmel kíséri a feladatkörébe tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint lefolytatja a jogszabályok – előzetes hatásvizsgálati szempontok szerinti - utólagos hatásvizsgálatát, ennek során összeveti a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a tényleges hatásokkal. (Ez magába foglalja a kilátásba helyezett jogkövetkezmények (helyszíni bírság, közigazgatási bírság kiszabása) gyakoriságát is.)

Az elavult szabályozás kiküszöbölése, illetve a párhuzamos szabályozás által felmerülő jogsértések megszüntetése érdekében, a Jat. 22. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel, felhívom Tisztelt Képviselő-testület figyelmét, hogy a Jat. 21. § rendelkezéseire figyelemmel a Jat. 22. § (1) bekezdése alapján gondoskodjon arról, hogy a központi jogszabályok módosulásaira figyelemmel az elavult jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezésére, illetve megfelelő módosítására sor kerüljön.