Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény pontosan meghatározza azon helyi közügyeket, helyi feladatokat, melyeket az önkormányzatoknak kötelezően kell ellátniuk, ezeken felül a helyi önkormányzatok forrásaikhoz mérten önként is vállalhatnak további feladatokat. E feladatoknak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodása feltételeinek megteremtését. A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere. Ez a települési önkormányzatok számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1. § (1) bekezdése alapján e törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat, valamint települési adókat vezethet be. A Htv. alapján a helyi adózás struktúrája három fő rendszerelemre épül: 1) vagyoni típusú adók, 2) kommunális adók és a 3) helyi iparűzési adó. Az önkormányzat képviselő-testülete a helyi adók fajtáit és mértékét nem eredeti jogalkotó hatáskörben, hanem felhatalmazás alapján megalkotott önkormányzati rendeletben állapíthatja meg, így a helyi adóztatás kereteit és feltételeit biztosítja az önkormányzati rendelet. A helyi jogalkotás során nem léphet túl a törvényi kereteken, az önkormányzat csak a Htv-ben meghatározott esetekben és mértékig jogosult önálló szabályokat alkotni.

A Htv. 6. §-a alapján az önkormányzat adómegállapítási joga egyebek mellett arra terjed ki, hogy a Htv.

a) második részében meghatározott adókat vagy azok valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,

b) az adó mértékét – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 26. §-ában, valamint 40. § (1) bekezdés c) pontja esetén meghatározott felső határoknak figyelemmel – megállapítsa (Htv. 6. § c) pontja).

A Htv. 7. §-a alapján az önkormányzat adómegállapítási jogát továbbá egyebek mellett korlátozza az, hogy:

a) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál,

b) az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.

A helyi adóbevételeknek az önkormányzati feladatellátás biztosításához szükséges forrásigényhez történő igazítása érdekében, az előterjesztés a magánszemélyek kommunális adó megfizetésénél az adókedvezmény csökkentését, valamint az iparűzési adó mértékének emelését hívatott biztosítani.

Gyóró Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 12/2015. (XI.30.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Ör.) szabályozza Gyóró község illetékességi területén hatályos helyi adók rendszerét, mely az önkormányzat költségvetésének stabilitásában, kiszámíthatóságában lényeges szerepet játszik.

Gyóró Község Önkormányzata illetékességi területén a helyi adónemek:

Az Ör. 2. § (2) bekezdése alapján: Magánszemélyek kommunális adó mértéke: „Az adó éves mértéke adótárgyanként (lakóház, egyéb épület, telek, illetve lakásbérleti jogviszonyonként) 17.000 Ft/év. A (3) bekezdés a) pontja alapján: Adókedvezmény: „13.400 Ft/év adókedvezményben részesül az a magánszemély, aki a tárgyév teljes időszakában folyamatosan megszakítás nélkül életvitelszerűen Gyóró Község illetékességi területén lakik.”

Az Ör. 3. §-a alapján: Iparűzési adó mértéke: „Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó évi mértéke az adóalap 0,8%-a.”

Sajnálatos módon az önkormányzati rendszer az utóbbi időben erősen alulfinanszírozott, gyakorlatilag elmondható, hogy önkormányzatunknak egyszerűen nincs pénze.