A közigazgatási szervek hatékony és zavartalan működése megvalósításának egyik elengedhetetlen feltétele a közszférában foglalkoztatott munkatársakat megillető szabadság előrelátható ütemezése, a ki nem adott szabadságok felhalmozódásának elkerülése. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 232. § (3) bekezdése szerint: „A képviselő-testület, valamint a 2. §-ban felsorolt szervek vezetője – a Kormány ajánlásának figyelembevételével – a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendelhet el. Az ilyen módon kiadott rendes szabadság nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre megállapított alapszabadságának a háromötödét.” (ami 15 munkanapot jelent).

Az igazgatási szünet elrendelése során figyelembe veendő ajánlásokat a közszolgálati tisztviselők munka- és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet szabályozza, melynek 13. § (1) bekezdése szerint:

Az évek során kialakult gyakorlat alapján elmondható, hogy a dolgozók többnyire a nyári szünetre tartalékolja szabadsága egy részét. Az igazgatási szünet elrendelése gazdaságossági, takarékossági szempontból is előnyt jelent, így a hivatal működésével járó költségek, ha kismértékben is, de csökkennek.