A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 79. § (2) bekezdése szerint nem kell rendeletben megállapítani a községi önkormányzatnak az önkormányzati lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére vonatkozó szabályokat, ha a tulajdonában lévő lakások száma, illetőleg helyiségek esetében a bérbeadás útján hasznosított helyiségek száma nem haladja meg a húszat, minden más esetben a szabályozási kötelezettség fennáll.

Ha a képviselő-testület a rendelet megalkotása mellett dönt, akkor annak meg kell felelnie az Ltv. és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény előírásainak is. Az Ltv. 92. § (5) bekezdése kimondja, hogy „Az e törvény alkalmazásához szükséges értelmező rendelkezéseket a 2. számú melléklet tartalmazza.”

Ha áttekintjük ezeket a rendelkezéseket, akkor kitűnik, hogy vannak olyan rendelkezések, amelyek jogszabályalkotási kötelezettségként, és vannak olyanok, amelyek jogszabályalkotásra vonatkozó lehetőségként kerültek meghatározásra. Ebből következően bármely önkormányzat – akár a fenti kivételes szabály hatálya alá tartozó is – a rendeletalkotás mellett dönt, akkor a 2. mellékletben meghatározott minden olyan tartalmi elemet köteles szabályozni, amelyik az Ltv. normaszövegében rendeletalkotási kötelezettségként van meghatározva.

A kivételes szabály hatálya alá tartozó önkormányzatok tárgybani szabályozási lehetőségével kapcsolatban figyelemmel kell lenni az Alkotmánybíróság – az Ltv. 79. § (2) bekezdésében foglaltakat támadó indítvány értékelése során meghozott – 3/2006.(II.8.) AB határozatában meghatározottakra, amely szerint:

Az Ltv. 79. § (2) bekezdése alá tartozó lakás – és helyiségállománnyal rendelkező önkormányzatok tehát a bérbeadási és elidegenítési kérdéseket egyedi határozatok meghozatalával rendezhetik.