Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény lehetőséget biztosít az önkormányzatok részére, hogy ebrendészeti hozzájárulást vessenek ki.

Mivel rendkívüli módon elszaporodtak a kóbor, gazdátlan ebek a településen, ezért indokolt arra ösztönözni a lakosságot, hogy legfeljebb kettő ebet tartsanak háztartásonként. Ezt úgy kívánjuk elérni, hogy az e feletti szaporulat esetén az eb tulajdonosát ebrendészeti hozzájárulás fizetésére kötelezzük.

Az ebrendészeti hozzájárulás teljes összegét az ebek ivartalanításának támogatására, az állatmenhelyek és az ebrendészeti telepek fenntartására, állatvédelmi szervezetek támogatására, valamint az ebösszeírás vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására köteles fordítani az önkormányzat.

A határidőre meg nem fizetett ebrendészeti hozzájárulás adók módjára behajtandó köztartozás.

Az éves ebrendészeti hozzájárulás mértékét a tartás helye szerint illetékes települési önkormányzat az eb tartási céljának, az eb tartásának állatjóléti és ebrendészeti jellemzőinek (tartási hely típusa, mérete, tartott ebek száma), az ebtartó szociális helyzetének figyelembevételével állapítja meg, de az nem haladhatja meg ebenként veszélyes eb vonatkozásában a húszezer, más eb esetében a hatezer forintot.

Nem szedhető ebrendészeti hozzájárulás a magyar ebfajtának minősülő törzskönyvezett, a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő, terápiás vagy az Országos Magyar Vadászkamara által kiállított vadászkutya alkalmassági vizsgaigazolvánnyal rendelkező, a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott, – a veszélyes eb kivételével – az ivartalanított, az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet gondozásában tartott, valamint állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott eb után.