a szociális ellátásokról

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. § a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 32. § (1) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján meghatározza azt az önkormányzati szervet (közös önkormányzati hivatal), ahol a szociális rászorultságtól függő ellátások iránti kérelmet elő lehet terjeszteni. Az Szt. 10. § (1) bekezdése alapján rögzíti továbbá a kérelmező és családja vagyoni, jövedelmi viszonyairól történő igazolás, nyilatkozattétel módját. Eszerint a szociális rászorultságtól függő ellátások iránti kérelem kötelező melléklete a rendelet 1-2. melléklete szerinti nyomtatványok, valamint csatolandó a jövedelem típusától függően az annak igazolására alkalmas okiratok példálózó felsorolása szerinti dokumentum. A családtámogatási ellátás és fogyatékossági támogatás esetén nem kell a kérelemhez mellékelni a jövedelem igazolását, mivel az ellátást megállapító szerv az azokra vonatkozó adatot a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 49/B. § (1) bekezdése szerinti szociális nyilvántartásból közvetlen lekérdezéssel veszi át és a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Pr.) 3. § (1a) bekezdése alapján.

A 2. §-hoz

A 2. § a rendeletben nem szabályozott eljárási rendelkezések esetében hivatkozik az Szt. és a Pr. előírásaira, amihez képest az önkormányzati rendelet csak a törvényi felhatalmazáson alapuló kiegészítő szabályokat állapít meg. A rendelet tárgykörét szabályozó, hatályon kívül helyezésre kerülő 2/2015. (II. 16.) önkormányzati rendelet valamennyi pénzbeli ellátás esetében külön mellékletekben állapította meg a kérelemként benyújtandó nyomtatványokat. Mivel ezek jogszabályi rendezést nem igényelnek, a tervezet szakít a korábbi gyakorlattal, és nem tartalmazza a rendszeresített formanyomtatványokat. A szociális rászorultságot megalapozó számtalan élethelyzet miatt elképzelhető olyan eset – különösen előre nem látható, átmeneti krízishelyzet (pl. elemi kár) –, amikor az érintett jövedelmi helyzetére tekintet nélkül is indokolt települési támogatást nyújtani, ezért a hivatalból induló eljárásokban a rendelet alapján el lehet tekinteni a jövedelemvizsgálattól. A (4) bekezdés az Szt. 32. § (3) bekezdésében és 132. § (4) bekezdés g) pontjában kapott felhatalmazásnak a pénzbeli ellátások kifizetésére és folyósítására vonatkozó részét tölti ki tartalommal.

A 3. §-hoz

A 3. § (1) és (3) bekezdése az Szt. 32. § (3) bekezdésében és 132. § (4) bekezdés g) pontjában kapott felhatalmazás alapján a pénzbeli ellátások ellenőrzésére vonatkozó helyi szabályokat állapítja meg. A (2) bekezdés az Szt. 9. § (1) bekezdésével azonos szabályt állapít meg az önkormányzat által nyújtott szociális ellátásokra is.

A 4. §-hoz

A 4. § rögzíti a szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátásokat, ami alapján az önkormányzat által nyújtott valamennyi ellátás – a köztemetést kivéve – települési támogatásnak minősül. A képviselő-testület az Szt. 26. §-ában kapott felhatalmazással nem él.

Az 5. §-hoz és a 6. §-hoz

A rendkívüli települési támogatás esetében a rendelet az Szt. 45. § (4) bekezdésében meghatározott eseteken kívül több olyan élethelyzetet szabályoz, ami miatt a kérelmező létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe kerülhet, illetve időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdhet. Természetesen nem lehet számba venni valamennyi olyan esetet, ami indokolhatja a kötelezően nyújtandó rendkívüli segély megállapítását. Tekintettel arra, hogy a települési támogatás a rászorultsági elv alapján, továbbá az Szt. 25. § (1) bekezdése értelmében a jövedelem kiegészítése, pótlása céljából nyújtható, a rendelet a jogosultság feltételeként jövedelemkorlátot alkalmaz. Könnyen belátható ugyanakkor, hogy nem minden létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzet, időszakos vagy tartós létfenntartási gond oka az alacsony jövedelem, a rendelet lehetővé teszi, hogy indokolt esetben a hatáskört gyakorló szerv a jövedelmi viszonyok vizsgálatát mellőzze.

A 7. §-hoz

A temetési támogatás a korábbiakkal megegyező módon nyújtható a rendelet hatályba lépését követően.

A 8. §-hoz

A köztemetés megszervezésének módját korábban önkormányzati rendelet nem határozta meg. A vitás helyzetek megelőzése érdekében a tervezet ezt pótolja, azzal, hogy a köztemetés folyamatát két részre osztja: a hamvasztásig terjedő szakasz, illetve a temetés. Ezzel az eltemettetésre köteles személy(ek), illetve az örökös(ök) kegyeleti igényeihez és anyagi lehetőségeihez is jobban igazodó köztemetés biztosítható (például a hamvak elhalálozás helye szerinti köztemetőben lévő sírhelybe helyezése helyett azok kiadása; a sírhely megválasztásának – korlátozott – lehetősége). A rendelet az Szt. 48. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazással élve szabályozza annak feltételeit, hogy az eltemettetésre kötelezett személy milyen esetekben és módon mentesíthető a köztemetés költségeinek viselése alól.

A 9. §-hoz

A 9. § az önkormányzat által biztosított személy gondoskodást nyújtó szociális alapszolgáltatásokat sorolja fel, melyek közül kizárólag az étkeztetés esetében nyilvántartásba vett szociális szolgáltató. A családsegítés, a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a pszichiátriai betegek részére nyújtott közösségi alapellátás és a támogató szolgáltatás a Szentgotthárd és Térsége Önkormányzati Társulás intézményei útján biztosított.

A 10–13. §-hoz

Az Szt. 92. § (1)-(2) bekezdésében, 62. § (2) bekezdésében és 132. § (4) bekezdés d) pontjában kapott felhatalmazás alapján az étkeztetés vonatkozásában kerül rögzítésre az ellátás tartalma, jogosultsági feltételei, igénybevételének módja és térítési díja. Az étkeztetés esetében helyben fogyasztásra nincs lehetőség. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet 9. § (6) bekezdésére figyelemmel, a gyakorlati tapasztalatok alapján, a méltányosság szem előtt tartásával kerül meghatározásra, hogy azon igénybevevő esetében, akinek távolmaradását kellő körültekintés mellett sem tudták előre jelezni, az étel lemondásáig tartó időszakra (legfeljebb 1-2 nap) ne kelljen a térítési díjat megfizetni.

A 14. §-hoz és a 15. §-hoz

Hatályba léptető és hatályon kívül helyező rendelkezések.