A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 2015. március 1-jével, valamint 2015. április 1-jével történt módosítása eredményeképpen kikerült a Szt. 33. § és 38. §-iból az felhatalmazó rendelkezés, miszerint a települési önkormányzat rendeletében az ellátásra való jogosultság egyéb feltételeként előírhatja, hogy a kérelem benyújtója, illetve az ellátás jogosultja a lakókörnyezete rendezettségének biztosítására vonatkozó, a rendeletében megállapított feltételeket teljesítse. Ezzel párhuzamosan hatályát vesztették az Szt. 132. § (4) a) és e) pontjaiba foglalt felhatalmazások is. Az Szt. 26. §-a alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete a hatáskörébe tartozó pénzbeli ellátásokat kiegészítheti, és a szociálisan rászorultak részére – a rendeletében meghatározott módon és feltételek szerint – más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat. A Kúria a Köf.5030/2019/3. számú határozatában rámutatott arra, hogy Sztv. által intézményesített települési pénzbeli támogatás önkormányzati rendelettel történő nem szociális szempont szerinti szabályozása ellentétes e törvény 26. §-ában meghatározott rászorultsági elvvel. Ahogy azt a Kúria egy korábbi határozatában (Köf.5.017/2015/3. határozat) egyértelművé is tette: „a Kúria már több döntésében rögzítette, hogy önkormányzati rendeletben felhatalmazás hiányában nem lehet a szociális támogatás feltételévé tenni nem szociális célú szempontokat (Köf.5.051/2012/6., Köf.5.008/2013/8., Köf.5.051/2014/3. számú határozat).