Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről.

A helyi önkormányzat adóztatási tevékenységét a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) alapján és keretei között megalkotott helyi rendelet alapján végezheti. Az adózás eljárási kérdéseit az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.) szabályozza.

Az Alaptörvény rögzíti, hogy feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot, ugyanakkor az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

A Htv. felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat rendelettel az illetékességi területén helyi adókat, valamint települési adókat vezethet be. Az önkormányzat tehát jogosult, de nem köteles helyi adót, illetve települési adót működtetni.

A Htv. 6. §-ának rendelkezése alapján az Önkormányzat adómegállapítási joga a következőkre terjed ki:

Az adómértékek tekintetében a törvény kettős korlátot állít: az abszolút korlát a törvényi felső adómaximum, relatív korlát a helyi sajátosság, illetve az adóalanyok teherviselő képessége.

Amennyiben az önkormányzat a helyi adóztatás mellett dönt, azaz él azzal a törvényes jogával, hogy helyi adónemet vezet be, akkor önkormányzati rendeletet alkot, ezért az önkormányzati adórendelet alkotásakor be kell tartani a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény rendelkezéseit.

Így a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű; a jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes. Az Alaptörvény kimondja, hogy az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. Mindezen rendelkezések alapján a helyi adókról szóló önkormányzati adórendelet kizárólag csak azokat a rendelkezéseket tartalmazhatja, amelyek a meghatározott adónem bevezetéséhez elengedhetetlenül szükségesek.

Ennek megfelelően a rendeletnek elégséges tartalmaznia az adott adónem bevezetéséről való döntést, az adó mértékét, valamint a rendelet hatálybalépésének napját.

Amennyiben az önkormányzat a törvényi kedvezményeket, mentességeket önkormányzati kedvezményekkel, mentességekkel kívánja bővíteni, akkor értelemszerűen erről is az adórendeletben kell rendelkezni. Természetesen a magasabb szintű jogszabály rendelkezései akkor is érvényesek, ha azt az alacsonyabb szintű jogszabály nem veszi át, és nem ismétli meg.

A fent említett jogszabályi hivatkozások értelmében az önkormányzat az adóval kapcsolatban rendeletet alkothat az adózás rendjéről szóló törvényben nem szabályozott eljárási kérdésben.

Edelényben az adóztatásra vonatkozóan jelenleg a helyi iparűzési adóról szóló 34/2012. (XII.12.) önkormányzati rendelet rendelkezik a helyi iparűzési adóról és mértékéről.

Az utóbbi időszakban a vidékfejlesztési pályázatoknak is köszönhetően megnövekedett Edelényben a szálláshelyek száma ezzel egyidejűleg a turistaforgalom is.

Az önkormányzat korlátozott bevételi forrásainak szűkösségét tekintve, valamint a jövőbeni fejlesztési elképzelések megvalósítása érdekében célszerű az idegenforgalmi adó bevezetése.

Az idegenforgalmi adót általában az adó beszedésére kötelezett szedi be, azaz a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén a szállásdíjjal együtt a szállásadó, a szálláshely vagy bármely más ingatlan ingyenesen történő átengedése esetén a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult szedi be az ott-tartózkodás utolsó napján.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 34. § (2) bekezdése az adóbeszedésre kötelezett mögöttes helytállási kötelezettségét is szabályozza, eszerint az adó beszedésére kötelezett személy azt az idegenforgalmi adót is köteles az önkormányzat számlájára megfizetni, amit az adóalanytól („vendégtől”) bármely okból elmulasztott beszedni.

Az adó alapja a megkezdett vendégéjszakák száma vagy a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, ennek hiányában a szállásért bármilyen jogcímen (pl. üdülőhasználati jog) fizetendő ellenérték (pl. üzemeltetési költség). Az adó mértékének felső határa személyenként és vendégéjszakánként 300 Ft vagy az adóalap 4%-a.

Az önkormányzatok 2005-től a vendégéjszakákhoz igazodó adómértéket saját döntésük alapján – a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási körülményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – maximum az inflációval növelhetik. 2025. évtől az adó valorizált mértéke 804,5 Ft/fő/vendégéjszaka.

Nyilvántartásunkban jelenleg 16 db szálláshely-üzemeltetési engedéllyel rendelkező szálláshely szolgáltatót tartunk nyílván. Ezen adatok alapján Edelény az összes szálláshelyek tekintetében összesen 48 db szobával és összesen 118 db férőhellyel rendelkezik, amellyel vendéget tud fogadni.

Az idegenforgalmi adó alanya az a magánszemély, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt.

A tervezet szerint az idegenforgalmi adó mértéke személyenként és vendégéjszakánként 500 forint lenne. 2023-ban az összes vendégéjszakák száma 3366 volt. A tervezett adónem és adó mérték bevezetésével, valamint az előző év statisztikai adatait tekintve körülbelül 1.500.000 forint adóbevétellel lehet tervezni.

A Htv. 31. §-a az alábbiak szerint határozza meg az adókötelezettség alól mentesülők körét, akik után az adó beszedésére kötelezett személynek nem kell beszednie az idegenforgalmi adót:

Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (továbbiakban: Stab.tv.) 32. §-a szerint fizetési kötelezettséget megállapító, fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie.