Általános indokolás

Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 9. pontja alapján a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladat különösen a lakás és helyiséggazdálkodás.

A lakás és helyiséggazdálkodás – mint kötelezően ellátandó önkormányzati feladat – részletes szabályait a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) állapítja meg.

A lakásbérleti jogviszony törvény által szabályozott társadalmi viszony, a lakásbérleti jogviszonyra elsősorban az Ltv. rendelkezései az irányadók, amelynek 1. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadók.

A helyi önkormányzat jogalkotó hatásköre a lakásbérleti viszonyok szabályozását tekintve nem korlátlan, csak a törvény felhatalmazása alapján rendelkezik a lakásbérletre vonatkozó szabályozási jogkörrel.

Az Ltv. rendelkezik az önkormányzati tulajdonban álló lakások, és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének alapvető követelményeiről is, meghatározva egyúttal az önkormányzatok mozgásterét.

Fent nevezett lakástörvény felhatalmazása alapján került megalkotásra az önkormányzati tulajdonban álló lakások és helyiségek bérletére vonatkozó egyes szabályokról szóló – jelenleg hatályos - 1/1994.(II. 28.) ÖK. rendelet, valamint az önkormányzati tulajdonban lévő lakások és helyiségek elidegenítéséről szóló 7/1994.(V.25) számú rendelet.

Ezen rendeletek elfogadása óta azonban lényeges változások történtek a mögöttes joganyag vonatkozásában, többek között hatályba lépett Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.), amely új alapokra helyezte a magyar önkormányzatiságot.

Az Mötv hatályba lépése mellett a jelenleg hatályos rendeletek felülvizsgálatát indokolta a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény is, amely 3. §- ában foglalt rendelkezések értelmében a hatályos rendeletekkel szemben alapvető követelmény, hogy a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű, továbbá az nem ismételheti meg jogszabály rendelkezését. Ennek értelmében a kapcsolódó magasabb szintű ágazati jogszabályokban már szabályozott rendelkezéseket az önkormányzati rendelet nem tartalmazhatja, még szövegpontos idézet formájában sem.

A hatályos jogszabályi előírásoknak való megfelelés miatt a hatályos rendelet több ponton kívánta volna meg a módosítást, ezért jogtechnikai szempontból indokolt, ha az önkormányzat új rendeletet alkot, és a régi rendeletet és annak módosításait hatályon kívül helyezi

Új rendelet megalkotása mellett szól az is, hogy az önkormányzati lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség bérbeadására és elidegenítésére vonatkozó szabályokat egy törvény, az Ltv. szabályozza, így célszerű, ha a részletszabályokat megállapító helyi rendelkezések is egyetlen önkormányzati rendeletben kerülnek megalkotásra. Előbbiekre tekintettel javaslom az elidegenítés szabályanyagának a lakásbérletről szóló új rendeletbe történő beépítését.