A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény célja, hogy új alapokra helyezze és rendezze, helyes irányba terelje a környezet mindannyiunk érdekét szolgáló méltányolható mértékű használatát. Mindenki, aki használja a környezetet, érdekelt abban, hogy ez a használat hosszú távú és igényeit kielégítő, teljes körű legyen. Azonban a természetes környezet biztosította lehetőségek sem végtelenek. Egyrészt az értékek pótolhatatlansága, másrészt az újratermelődésüknél fokozottabb felhasználás mindinkább természeti környezeteink fokozatos feléléséhez vezet.

A környezet túlzott terhelése, esetleges szennyezése, illetve ezeknek költségei, mérséklésének, elhárításának anyagi terhe többnyire nem az okozónál jelentkezik, hanem az egész társadalom számára jelent terhet. A tényleges használó, környezetterhelő valójában mentesül a csökkentés költségeinek viselésétől.

Elengedhetetlen ezért egy olyan szabályrendszer megalkotása, amely a környezet használóját teszi érdekeltté a terhelés csökkentésében.

Ennek megfelelően a környezetterhelési díj rendszere a környezetterhelő (kibocsátó) díjfizetési kötelezettségére épül. A környezetterhelési díjak mind mértékük révén, mind a hozzájuk kapcsolódó kedvezményeknek köszönhetően, olyan gazdasági szabályozó eszközök, amelyek hosszú távon hozzájárulhatnak a környezeti minőség javításához.