A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban Kttv.) 232. § (3) bekezdése alapján a Képviselő-testület – a Kormány ajánlásának figyelembevételével – a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendelhet el. Az ilyen módon kiadott rendes szabadság nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre megállapított alapszabadságának a háromötödét, azaz 15 napot.

A közszolgálati tisztviselők munka- és pihenő idejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 13-15. §-ai további ajánlásokat tartalmaznak az igazgatási szünet elrendelésére.

A Kttv. 104. § (1) bekezdése szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A Kttv. 104. § (2) bekezdése szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója szolgálati érdek esetén a szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetén legkésőbb március 31-ig, a kormánytisztviselő betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.

A Korm.rendelet szerint:

„13. § (1) Az igazgatási szünet időtartama

a) nyáron öt egybefüggő naptári hét, amely augusztus 20-át közvetlenül követő vasárnapig tart,

b) télen két egybefüggő naptári hét, amely január 1-jét közvetlenül követő vasárnapig tart.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott igazgatási szünet időszaka alatt az esedékessége évében ki nem adott szabadság teljes egésze kiadható.

(3) A munkáltató az igazgatási szünet időszakára figyelemmel határozza meg a szabadságolási terv alapján kiadásra kerülő szabadságot.”

Az igazgatási szünet elrendelése a szabadságok kiadását jelentős mértékben megkönnyíti, valamint gazdaságossági, takarékossági szempontból is előnyös, így a Hivatal működésével járó költségek – ha kis mértékben is, de – csökkenhetnek.