A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Tszt.) 2024. január 1-jén hatályba lépett 43. § (5b) bekezdésében előírja, hogy a távhőszolgáltatással ellátott lakóépületek és vegyes célra használt épületek esetén – a közös használatban lévő épületrészek kivételével – kötelező a fűtési költségmegosztó felszerelése az egyes hőleadó készülékekre, ha az műszakilag megvalósítható és a lehetséges energiamegtakarítással való arányosság tekintetében költséghatékony. Ezzel az előírással összefüggésben a Tszt. kiegészítette az önkormányzati képviselő-testület jogalkotási feladatait, mely szerint rendeletben állapítja meg – az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott általános előírások figyelembevételével – a fűtési költségmegosztó felszerelésének műszaki megvalósíthatósági és költséghatékonysági egyedi szempontjait, ütemezését és egyéb feltételeit.

A rendelettervezet 1. §-a a távhőszolgáltatásról szóló 5/2014. (II.7.) önkormányzati rendeletet egészíti ki, új 20/A. § beépítésével, amely a fűtési költségmegosztók alkalmazásával elérhető megtakarítási arány mértékét szabályozza. További szabályozás, hogy a tulajdonosi közösség képviselőjének vagy a megbízottnak legkésőbb 2025. december 31-ig nyilatkoznia szükséges a távhőszolgáltató felé a Tszt. Vhr. 8. számú melléklete alapján elvégzett költséghatékonysági vizsgálat elkészítéséről, illetve annak eredményéről.

A rendelettervezet 2. §-a az alaprendelet 14. § (1) g) pontját helyezi hatályon kívül, mivel a hődíjnak már nem része a kazánüzem energetikai, tűzelőanyag és víztechnológai korszerűsítése miatti eszközbérlet költsége.

A rendelettervezet 3. §-a hatálybaléptető rendelkezést tartalmaz.