A Tvt. 24. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakkal összhangban települési önkormányzat csak természeti területet (Tvt. 4. § b) pont, 15. § (1) bekezdés) és más, a Tvt. 22. §-a alapján védelemre érdemes földterületet nyilváníthat védetté. Terület védetté nyilvánításának előkészítését a Tvt. 25. § (2)−(4) és (6)−(9) bekezdése szabályozza a helyi jelentőségű, valamint az országos jelentőségű védett természeti területek létesítésének esetében külön eljárásrendet megkülönböztetve.

A Tvt. 28. § (6) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy helyi jelentőségű védett természeti terület kizárólag a Tvt. 28. § (1) bekezdés c) pont szerinti természetvédelmi terület, vagy d) pont szerinti természeti emlék kategória valamelyikébe sorolható be a védelem célja és a védett természeti terület kiterjedése alapján.

A természetvédelemért felelős miniszter a természeti területeken és más, védelemre érdemes földterületeken (Tvt. 24. § (1) bekezdés a) pont) túlmenően jogosultsággal rendelkezik a Tvt. 4. § a) pontja szerinti természeti értékek védetté nyilvánítására is (Tvt. 24. § (2) bekezdés). Utóbbi jogköre kizárólagos. Védett természeti értékek közé tartoznak pl. a jogszabály alapján kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő növény- és állatfajok, vagy a Tvt. erejétől fogva a barlangok.

Fentiekből következően természeti érték védetté nyilvánítására a települési önkormányzatoknak nincs jogköre.

A felülvizsgálat során megállapítást nyert, hogy az önkormányzat a 2017-ben elfogadott településképvédelmi rendeletében − a Tvt. ismertetett rendelkezéseinek ellentmondóan – természeti érték védetté nyilvánításáról rendelkezett a Kráter-tóra vonatkozóan. Ugyanakkor a védettség rendeletben meghatározott tárgya és célja egyértelműen megfeleltethető a Tvt. 28. § (1) bekezdés c) pontja szerinti természetvédelmi területnek, ezért az önkormányzatnak módosítania szükséges a településképvédelmi rendeletét a Tvt.-nek való megfelelés, a jogbiztonság és a védettség gyakorlati érvényesítésének biztosítása érdekében.

A nagyhegyesi Kráter-tó védetté nyilvánítása tehát ez idáig nem önálló, kifejezetten és kizárólagosan helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésére irányuló rendelettel, hanem más szabályozási célú és tartalmú rendelet (településképvédelmi rendelet) keretében, annak részeként történt.

Javaslom, hogy a helyi jelentőségű védett természeti területre vonatkozó normát önálló önkormányzati rendeletben állapítsa meg a képviselő-testület. Ennek érdekében a meglévő védettség védett természeti területként való fenntartásáról szóló önkormányzati rendelet megalkotását, valamint a településképvédelmi rendeletben a helyi védettségre vonatkozó norma egyidejű hatályon kívül helyezését tartom preferálandó és megfelelő jogtechnikai megoldásnak. Ezen jogtechnikai megoldás további előnye, hogy alkalmazása esetén nem válik szükségessé új védetté nyilvánítási eljárás lefolytatása, hiszen a védettség fenntartásáról rendelkezik az önkormányzat, a védettség célja és tárgya nem változik meg.