1. A helyi védett terület leírása, megnevezése

2. A védett terület lehatárolása

2.1. északi blokk: 02/23, 02/18, 02/16, 1002, 1003, 1004, 1005, 1006, 1007, 1021, 1022

2.2. - középső blokk: 5/18, 27/1, 28/1 (a két utolsó hrsz. Világörökségi helyszín)

2.3. -déli blokk: 01471/1 (Világörökségi helyszín) 01471/2

2.4. WGS84 koordináták: 47°35’44,87 É - 21°09’49.04 K, a védett terület északi határa, a Mátai erdő északkeleti csücske a Hortobágy folyó partjánál. A területet északról NATURA 2000 és HNPI területek határolják.

2.5. 47°34’12.79 É - 21°09’49.02 K a védett terület déli pontja melyet jól határol a Helyi értéktárban is szereplő Borsósi duzzasztómű. A területet déli irányban NATURA 2000 és HNPI terület határolja.

2.6. A védett terület teljes kiterjedése 43,3922 hektár.

3. A védetté nyilvánítás indokoltsága

3.1. Összeköttetés biztosítása a Hortobágyi Nemzeti Park területeivel: Természetvédelmi szempontból kiemelkedő fontossággal bír a tény, hogy a védetté nyilvánítással közvetlen kontaktus jött létre a jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park védett természeti területeivel. A folyó ezen szakaszán rendkívül fontos a védettség folytonosságának biztosítása, ezáltal a község és a tájegység észak-dél tengelyét alkotó folyó és az azt övező területek egységes védettségének megteremtése annak természeti értékeivel együtt.

3.2. Ökológiai folyosó biztosítása védett vonuló madarak számára: A tájegység tengelyét alkotó Hortobágy folyó partjainak fásszárú vegetációja és a vízfolyást övező nádas társulások (Scirpo-Phragmitetum) fontos vonulási útvonalként funkcionálnak számos énekesmadárfaj számára, a folyó és az azt övező területek intenzív madárvonulási tevékenység helyszínei. A vonuló fajok nagy mennyisége használja az érintett területeket, a védett madárfajok tavaszi-őszi vonulásának elősegítése céljából is lényeges az élőhelyek zavartalanságának biztosítása. Ilyen szempontból kiemelkedő védett fajok a nádiposzáták ( Acrocephalus sp.), a füzikék (Phylloscopus sp), a gezék (Hippolais sp.), a poszáták (Sylvia sp.) és a légykapófélék (Muscicapidae).

3.3. Védett és fokozottan védett fajok védelme a biodiverzitás megőrzése: Növények közül kiemelt jelentőséggel bír a sziki kocsord (Peucedanum officinale) állománya. A Vasúti-hídtól északra a folyó partján és az azt övező réteken közel ezres állomány található, melyben nagy mennyiségben jelen van a fokozottan védett nagy szikibagolylepke (Gortyna borelii). Ugyan azon területeken több összefüggő állománya van a réti őszirózsának (Aster sedifolius). Érdekes állomány alakult ki a 1022 Hrsz terület keleti szélén található zsombékosban, ahol nem a zsombékosokra jellemző növények figyelhető meg, hanem a tipikusan kiszáradó szikesedő sztyepprétekre jellemző faj alkot homogén telepet. A macskahere (Phlomis tuberosa) közel 200 töves állománya található a folyó nyugati partján a „Csete féle” pusztai kápolna szomszédságában (28/1 Hrsz). A folyó ezen, lassúbb folyású szakaszán olyan védett szitakötőfajok kerültek kimutatásra, mint a zöldszemű karcsúacsa (Aeshna isoceles) és a kisfoltos laposacsa (Libellula fulva). A nagy tűzlepke (Lycaena dispar) közép-európai alfajának több példányai is előkerültek. Az öreg fák alkalmas élőhelyet jelentenek az olyan xilofág fajoknak, mint a nagy hőscincérnek (Cerambyx cerdo) és a nagy szarvasbogárnak (Lucanus cervus). A kétéltűek közül a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) jelenléte említésre méltó, míg a hüllők közül a sérülékeny állományú mocsári teknős (Emys orbicularis) jellegzetes a lassú folyású szakaszokra, ahol megfelelő napozóhelyeket és tojásrakásra alkalmas területeket talál magának. Idegenhonos fajokra utaló nyom eddig nem volt észlelhető. A madarak népes osztályának sok védett faja használja a területet költő- és vonulóhelyként, mégis külön említést érdemel a fokozottan védett törpegém (Ixobrychus minutus) bizonyított fészkelése (1003 hrsz) és a kabasólyom (Falco subbuteo) fészkelése (02/18 Hrsz). A folyó partján álló füzekre előszeretettel építi fészkét a függőcinege (Remiz pendulinus), elszórtan a folyó menti bokrosokban rendszeres költ a tövisszúró gébics (Lanius collurio) a felhagyott varjúfészkeket pedig szívesen foglalják el az erdei fülesbaglyok (Asio otus). Egyetlen vonuló bagolyfajunk a füleskuvik (Otus scops) a folyópartot szegélyező fehér nyarasban fészkel (5/18 Hrsz), hazai fészkelő állománya ennek a fajnak mindössze 5-600 pár. A folyó csendesebb szakaszain előfordul a fokozottan védett vidra (Lutra lutra), de a nyuszt (Martes martes) (1002 Hrsz) és a hermelin (Mustela erminea) előfordulása is bizonyított. A védett területen bizonyítottan három eurázsiai hód (Castor fiber) család él (1002 és a 0147/2 Hrsz). Természetvédelmi szempontból fontos, hogy a hazánkban nem gyakori fehértorkú denevérek (Vespertilio murinus) vonulásuk során bizonyítottan használják a védett folyószakaszt. Ezek a kisemlősök akár több száz kilométeres útjuk során táplálkozva követik a folyókat is, és alkalmas öreg fákat pihenőhelyként használnak. A fajnak az Északi-középhegységben van a legjelentősebb hazai állománya, de a Mecsekben és a Bakonyban is él. Néhány adat az alföldi ártéri területekről is ismert, ezek egyike a hortobágyi.

3.4. Természetközeli élőhelyek megóvása: A Hortobágy folyó még viszonylag természetközeli állapotú, melynek megőrzése mind tájképi, mind világörökségi, mind természetvédelmi szempontból fontos. A folyót kísérő maradvány jellegű ligeterdők, rétek, nádas társulások a vízitökkel (Nuphar lutea), közönséges rencével (Utricularia vulgaris) és fehér tündérrózsával (Nymphaea alba) szintén védendő habitatok melyek számos védett és fokozottan védett állatfajnak nyújtanak táplálkozóhelyet, pihenőhelyet, élőhelyet. A védelem szerves része kell legyen az illegális hulladék lerakásának megakadályozása, az özönnövények visszaszorítása, a felhagyott, tájba nem illő stégek felszámolása. A tervszerű és intenzív természetvédelmi kezelés mellett a terület további kutatása.

3.5. Ökoturizmus: A védett terület megóvásával Hortobágy község közvetlen közelében egy olyan érdekes és diverz élőhely őrizhető meg, mely értékeinek szakszerű bemutatásával fontos ökoturisztikai bázisul szolgálhat a hozzá kapcsolódó tanösvények kiszolgálásban, a település turisztikai attrakcióinak bővítésében. Kiemelkedő szerepet vállal a helyi és országos közösségek környezeti nevelésében, szemléletformálásában. A védett terület Netura 2000 természetmegőrzési területek közelében találhatók, azok között, mintegy „stepping stone” szerepet tölt be. Egyes részei bele esnek a Világörökségi területekbe is. A területen egy a folyóban található vízi tanösvény és egy rövidebb vízparti tanösvény is található, amihez a későbbiekben kapcsolódhat még egy madárgyűrűző állomás is. Így komplex környezeti nevelési helyszínül szolgálhat majd a későbbiekben.

4. Természetvédelmi célkitűzések

5. Természetvédelmi stratégiák

5.1. A nádasok, a Hortobágy folyó élővize és az azt kísérő fás-cserjés élőhelyek természetvédelmi szempontból értékes életközösségeinek megőrzése, a védett és fokozottan védett állat- és növényfajok egyedszámának, állományának fenntartása és erősítése természetvédelmi kezeléssel és hagyományos, extenzív területhasználati módok fenntartásával.

5.2. A Hortobágy folyóra és parti szakaszára jellemző élőhelyek megőrzése, fenntartása és a lehetőség szerinti fejlesztése. Szükség esetén invazív és tájidegen fajok visszaszorítása, irtása. Őshonos, a hajdani Hortobágy folyót kísérő ligeterdőkre jellemző fák és cserjék telepítése.

5.3. A terület természeti értékeinek bemutatása céljából vízi és vízparti tanösvény található a területen, amelyhez szervezett vezetések és a tanösvényt bemutató füzet és honlap is tartozik.

5.4. Természetvédelmi kezeléseket megalapozó és azokat továbbfejlesztő kutatások beindítása, vonuláskutató állomás létrehozása, ami kapcsolódik a tanösvényekhez és szintén környezeti nevelési, ökoturisztikai célt is szolgál.

6. Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások

6.1. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások, tilalmak

6.1.1. Élőhelyek kezelése, fenntartása: A természetközeli állapotú vízi és vízparti élőhelymozaikok megőrzése és fejlesztése. A Hortobágyi Nemzeti Park - A Puszta Világörökségi Terület Kezelési tervéhez illeszkedően szükséges a tájra jellemző vízháztartás megőrzése, a talajvízszint süllyedésének megállítása. A folyószabályozásokat megelőző vízmozgások szimulálása szükséges az eredeti természetes vizes élőhelyekkel a lehető legjobban megegyező élőhelyek létrehozása, vagy korábbiak rekonstruálása érdekében. A Hortobágy folyó fokrendszere, a Hortobágy folyó és a környező puszták kapcsolata helyreállítandó.

6.1.2. Fajok védelme: A védett növények a folyómederben biztonságban vannak, kotrásnál, medertisztításnál gondoskodni kell az áttelepítésükről. A kaszálókon található védett növényeket fel kell térképezni és a kaszálások előtt jól láthatóan kijelölni az állományokat, hogy ne kerüljenek lekaszálásra. Szükség esetén természetvédelmi kezelésként tisztító kaszálást lehet végezni úgy, hogy a védett növényfaj fennmaradása biztosított legyen. A Natura 2000 jelölő xylofág bogarak (nagy hőscincér, nagy szarvasbogár, skarlátbogár) élőhelyeinek felmérése és védelme fontos feladat. A védett nappali lepkék (Diurna) számára a tápnövényállományok fenntartása, ültetése (pl. kökény, farkasalma) a védendő fajok egyedszámának stabilizálásához, esetleges növeléséhez fontos feladat. A területen jelentős állománya található a sziki kocsordnak (Peucedanum officinale), mely fontos tápnövénye a fokozottan védett nagy szikibagolynak (Gortyna borelii lunata), amely a 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet alapján európai közösségi jelentőségű lepkefaj. A rovar élőhelyigényeinek biztosítása érdekében a tápnövény állományának kíméletére és a terület megfelelő kezelésre van szükség. A lepke számára optimális feltételt jelent a sziki kocsord állományok fennhagyása. Tisztító kaszálást alkalmanként július elejétől augusztus közepéig lehet a területen végezni. A tápnövény egészének egyszerre történő kaszálása tilos. A védett halfajok és kétéltűek védelme érdekében fel kell számolni az esetleges pontszerű szennyező forrásokat. A halgazdálkodási tervhez igazodva folyamatosan monitorozni kell az invazív halfajokat és szükség esetén gondoskodni azok gyérítéséről. A védett és Natura 2000 jelölőfaj mocsári teknős (Emys orbicularis) védelme érdekében napozóhelyek fenntartása, szükség esetén létesítése, szükséges. Az esetlegesen előforduló idegenhonos vízi teknősfajokat folyamatosan monitorozni kell, szükség esetén ezen fajok el kell távolítani a védett területről. A védett odúlakó madárfajok számára biztosítani kell a minél több fészkelésre alkalmas fák fennmaradását, mesterséges költőodúkat, költőládákat és egyéb természetvédelmi berendezések kihelyezésével további megtelepedésre alkalmas helyeket kell létrehozni. A fokozottan védett és Natura 2000 jelölőfaj törpegém (Ixobrychus minutus) védelme érdekében, szükség esetén, biodiverzitás fenntartó módszert kell alkalmazni a nádasok kezelése során (avas foltok meghagyásával). A védett denevérfajok (Chiroptera) védelme érdekében detektoros vizsgálatok és megtelepedésükre alkalmas mesterséges denevérodúk kihelyezése szükséges. A védett denevérfajok folyamatos monitorozása, detektorozása ajánlott.

6.1.3. Táj és kultúrtörténeti értékek: A területnek kis méretéből adódóan kevés tájképi értéke van. A folyón a védet terület északi része „vadregényes” medertakarításkor, invazív fajok irtásánál figyelni kell rá, hogy a meder felé behajló száraz fák, amennyiben árvízvédelmi szempontból nem jelentenek veszélyt, megmaradjanak. Nem csak tájképi értéke van, hanem védett fajok pihenő, táplálkozóhelyéül is szolgálnak. A védett terület közepén található a Kilenclyukú híd, ami műemlék és a környezete világörökségi helyszín is. A déli részen pedig a tündérrózsás, kiszélesedő folyó meder szép tájképi eleme a területnek. A tájképet csúfító horgásztanyák felszámolás/állagjavítása és a tájba való illeszkedésének megoldására irányuló intézkedés szükségesek. Tájképromboló és környezetszennyező illegális hulladéklerakók, horgászati tevékenységből származó hulladékok felszámolása szükséges.

6.1.4. Horgászat: A 09-028-1-1 víztérkódú halgazdálkodási terület horgászati kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park, míg a 09-012-1-1 víztérkódon horgászatra a Hortobágyi Horgász Egyesület jogosult. Mindkét víztérkód védett területre esik ezért a halgazdálkodási terv elkészítésénél az invazív halfajok visszaszorítása és a védett halfajok védelme érdekében egyeztetni szükséges a természetvédelmi kezelővel. Szemetes helyen horgászni tilos. A horgászhelyen talált szemetet, hulladékot a horgász köteles a horgászat megkezdése előtt szemetes zsákba összegyűjteni, a horgászat alatt keletkező hulladékot összegyűjteni és azt a horgászat befejeztével magával vinni. Horgászni csak napkeltétől napnyugtáig lehet.

6.1.5. Látogatás: A terület alapvetően szabadon látogatható. A tanösvényeken, ha azok látogatói forgalma, jellege indokolja a természetvédelmi kezelő látogatási korlátozásokat vezethet be. A vízi tanösvény területén április 01 és július 15 között a védett és fokozottan védett fajok zavartalan fészkelésének biztosítása érdekében csak szakvezetéssel lehet tartózkodni, melyet a természetvédelmi kezelő, a Hortobágyi Nemzeti Park, vagy annak megbízottja biztosít. A védett területen gépjárművel közlekedni csak a természetvédelmi kezelő engedélyével lehet. A horgászattal járó illegális gépkocsi beállókat fel kell számolni. A terület horgászatával járó terhelés mérséklése és szabályozása megoldásra vár, amellyel kapcsolatban egyeztetés szükséges a helyi horgászegyesülettel, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatósággal és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal.

6.1.6. Oktatás, bemutatás: Az oktatási célú tanulmányutakat, terepgyakorlatokat előzetesen be kell jelenteni a természetvédelmi kezelőnél. A terület vízről történő bemutatása természetvédelmi kezelői engedélyhez kötött. A folyóparti tanösvény szabadon látogatható, szükség esetén szakvezetés kérhető a természetvédelmi kezelőtől.

6.1.7. Kutatás, vizsgálatok: Az alapkutatásokat és a természetvédelmi kezeléseket megalapozó vizsgálatok elkezdődtek. A madártani és botanikai felmérés első része lezárult és folyamatosan zajlik. Célszerű minél hamarabb elvégezni a komplex ökológiai felmérést, hogy a soron következő kezelési terv felülvizsgálatnál még pontosabb adatok álljanak rendelkezésre. Szükséges a védett tiszaparti margitvirág (Leucanthemella serotina), a sziki kocsord (Peucedanum officinale) állományának a felmérése és az élőhelyeinek a kezelése. A komplex florisztikai és faunisztikai kutatás tárja majd fel pontosan a védendő állományok méretét és várható még további védett, vagy védendő faj megkerülése. A területen bármilyen jellegű kutatás csak engedéllyel, részletes kutatási tervvel, a természetvédelmi kezelő hozzájárulásával, vagy felkérésre végezhető. A kutatási jelentést a természetvédelmi kezelő részére át kell adni.

6.1.8. Terület- és földhasználat: A terület- és földhasználat extenzívebb formáinak fennmaradását elő kell segíteni, ahol lehet a legeltetéses hasznosítást kell alkalmazni. A területen épületet, építményt, kerítést létesíteni, gazdálkodásból származó anyagot, hulladékot tárolni tilos. A kaszálókról a bálázott terményt a bálázástól számított 10 napon belül el kell szállítani. Mederrendezés, vízkormányzás, horgászati, rekrerációs vagy egyéb célú partalakítás, nádvágás csak a természetvédelmi kezelő előzetes hozzájárulásával és a szükséges hatósági engedélyek beszerzése után végezhetőek. Vízkormányzásnál célszerű figyelembe venni a halak ívási idejét a biztonságos és természetes szaporulat biztosítása érdekében.

6.1.9. Természetvédelmi infrastruktúra: A védett természeti terület határán hatósági tájékoztató táblákat kell elhelyezni. A bemutatást annak megóvása mellett és engedéllyel, lehetővé kell tenni tájba illő vagy tájképkímélő tanösvények segítségével. Az 5/18 hrsz. területen kialakítandó Természetismereti és Vonuláskutató Állomás kialakítása során figyelembe kell venni a terület Világörökségi státuszát, ezért csak abba illő épület létesíthető.

6.2. Művelési ághoz, illetve földhasználati módhoz köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások, tilalmak

6.2.1. Nádas művelési ágú területek kezelése: Az ezzel a művelési ággal érintett területek esetében a nádas esetleges hasznosítása hosszú vágásfordulóval, téli nádvágással valósítható meg adott év február 15-ig. A nád égetése tilos. Nyári vágás csak víz alatti zöld vágás lehet, amennyiben az indokolt a makrofitadiverzitás növelése érdekében. Lehetőség szerint a gyékény és nád korhadásából származó lágyüledéket lehetőleg el kell távolítani a területről. Ennek egyik módja a nádvágás. A munka során ügyelni kell arra, hogy maradjanak avas, vagyis vágatlan foltok a fészkelő madarak és az előző évi nádszálakban áttelelő ízeltlábúak védelme érdekében.

6.2.2. Gyepterületek kezelése: Védett területen a legeltetés és kaszálás engedélyköteles tevékenység, melyet a területileg illetékes jegyző ad ki. Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, ló, szamár, bivaly, kecske legeltethető. Vízi szárnyas tartása tilos. Sertés természetvédelmi kezelési céllal tartható. Ebet és házi macskát a területen tartani tilos, kivéve a pásztorebek, ha területen állattartás folyik, melyek nem kerülhetnek ki a pásztor irányítása alól. A kihajtás természetvédelmi szempontból irányadó időpontja április 01, a behajtásé november 30. A védett területen bármilyen műtrágya, gyomirtó, peszticid valamint vegyszer használata és tárolása tilos, kivéve az agresszíven terjedő tájidegen fajok irtására használt gyomirtó szer használatát melyhez a természetvédelmi kezelő hozzájárulása szükséges. A gyepterületek szerves trágyázása tilos. A gyepterületet megboronálni, megtárcsázni vagy bármilyen más mechanikai módszerrel fellazítani, felszaggatni tilos. Bármilyen, a terület vízháztartását befolyásoló beavatkozás (lecsapolás, feltöltés) csak természetvédelmi érdekből a természetvédelmi kezelő hozzájárulásával végezhető. Kaszálni csak a természetvédelmi kezelő hozzájárulásával és engedéllyel lehet. A kaszálás engedélyezését annak megkezdése előtt legalább 2 héttel a természetvédelmi kezelővel történő egyeztetést követően, a kezelő által igazolt dokumentummal kell kérelmezni. A kaszálást június 15. után a tisztító kaszálást szeptember 1. után lehet megkezdeni. A szeptember 1-ét követő sarjúszéna betakarítása nem minősül tisztító kaszálásnak. Kaszálni csak napkeltőtől napnyugtáig lehet. Az éjszakai munkavégzés a betakarítás valamennyi fázisára vonatkozóan tilos. A természetvédelmi kezelő által elkészített a kaszálás részletes szabályait tartalmazó dokumentumot a hasznosítási szerződéshez csatolni kell.

6.2.3. Kivett művelési ágú területek kezelése: Kiemelt figyelemmel kell lenni a koros, de nem veszélyes állapotú fák és cserjék megóvására, azok pusztulása esetén, természetes újjulat hiányában, pótlására. A horgászstégek és tanyák kialakítása során törekedni kell azok tájba illő, javarészt természetes anyagokból való készítésére, mindennemű tájképet romboló anyag használatának kerülésére. A természetközeli állapotú vizes területeken csak a környezettudatos ökoturizmus megjelenése engedett. Ez jól összekapcsolható kisebb mértékben kiépített látnivalókkal, tanösvényekkel, melyek kiváló helyszínei lehetnek a környezeti nevelésnek. A helyiek rekreációs tevékenységének.

6.2.4. Belterületi- közterület, gazdasági épület, udvar művelési ágú területek kezelése: Az érintett ingatlanokon minden fakivágáshoz az önkormányzat hozzájárulása szükséges, amely engedélyt a természetvédelmi kezelő felmérése alapján a természetvédelmi és ökoturisztikai szempontok figyelembevételével adja ki. Az 5/18 hrsz. ingatlanon folytatott tevékenységeket alá kell rendelni a természet- és madárvédelmi érdekeknek. Kiküszöbölve a területen fészkelő madárfajokat veszélyeztető és zavaró tényezőket, továbbá elősegítve a beporzó rovarfajainknak kedvező körülmények kialakítását.

7. A helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfajainak felmérése, a helyi jelentőségű természetvédelmi területen a felmérések során regisztrált madárfajok státusza:

7.1. Kárókatona Phalacrocorax carbo (Linnaeus, 1758) Alkalmi előforduló.

7.2. Bölömbika Botaurus stellaris (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.3. Törpegém Ixobrychus minutus (Linnaeus, 1766) Fészkelő.

7.4. Bakcsó Nycticorax nycticorax (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.5. Üstökösgém Ardeola ralloides (Scopoli, 1769) Táplálkozó.

7.6. Kis kócsag Egretta garzetta (Linnaeus, 1766) Táplálkozó.

7.7. Nagy kócsag Egretta alba (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.8. Szürke gém Ardea cinerea (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.9. Fehér gólya Ciconia ciconia (Linnaeus, 1758) Rendszeres táplálkozó.

7.10. Nyári lúd Anser anser (Linnaeus, 1758) Alkalmi előforduló.

7.11. Csörgő réce Anas crecca (Linnaeus, 1758) Alkalmi előforduló.

7.12. Tőkés réce Anas platyrhynchos (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.13. Cigányréce Aythya nyroca (Güldenstadt, 1770) Fészkelő.

7.14. Darázsölyv Pernis apivorus (Linnaeus, 1758) Alkalmi vonuló.

7.15. Barna rétihéja Circus aeruginosus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.16. Héja Accipiter gentilis (Linnaeus, 1758) Alkalmi előforduló.

7.17. Karvaly Accipiter nisus (Linnaeus, 1758) Alkalmi előforduló.

7.18. Egerészölyv Buteo buteo (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.19. Vörös vércse Falco tinnunculus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.20. Kék vércse Falco vespertinus (Linnaeus, 1766) Táplálkozó.

7.21. Kabasólyom Falco subbuteo (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.22. Fácán Phasianus colchicus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.23. Guvat Rallus aquaticus (Linnaeus, 1758) Fészkelő

7.24. Vízityúk Gallinula chloropus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.25. Szárcsa Fulica atra (Linnaeus, 1758) Alkalmi fészkelő.

7.26. Kis lile Charadrius dubius (Scopoli, 1786) Alkalmi előforduló.

7.27. Bíbic Vanellus vanellus (Linnaeus, 1758) Alkalmi fészkelő.

7.28. Sárszalonka Gallinago gallinago (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.29. Billegetőcankó Actitis hypoleucos (Linnaeus, 1758) Alkalmi vonuló.

7.30. Dankasirály Larus ridibundus (Linnaeus, 1766) Vonuló, táplálkozó.

7.31. Küszvágó csér Sterna hirundo (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.32. Fattyúszerkő Chlidonias hybridus (Pallas, 1811) Táplálkozó.

7.33. Örvös galamb Columba palumbus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.34. Kakukk Cuculus canorus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.35. Füleskuvik Otus scops (Linnaeus, 1758) Alkalmi fészkelő.

7.36. Kuvik Athene noctua (Scopoli, 1769) Fészkelő, táplálkozó

7.37. Macskabagoly Strix aluco (Linnaeus, 1758) Alkalmi előforduló.

7.38. Erdei fülesbagoly Asio otus (Linnaeus, 1758) Fészkelő faj.

7.39. Jégmadár Alcedo atthis (Linnaeus, 1758) Alkalmi vonuló, fészkelő

7.40. Gyurgyalag Merops apiaster (Linnaeus, 1758) Vonuló, táplálkozó.

7.41. Szalakóta Coracias garrulus (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.42. Búbosbanka Upupa epops (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.43. Nyaktekercs Jynx torquilla (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.44. Zöld küllő Picus viridis (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.45. Fekete harkály Dryocopus martius (Linnaeus, 1758) Fészkelő .

7.46. Nagy fakopáncs Dendrocopos major (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.47. Balkáni fakopáncs Dendrocopos syriacus (Hemprich &Ehrenberg, 1833) Fészkelő.

7.48. Kis fakopács Dendrocopos minor (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.49. Búbospacsirta Galerida cristata (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.50. Partifecske Riparia riparia (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.51. Füstifecske Hirundo rustica (Linnaeus, 1758) Vonuló, táplálkozó.

7.52. Molnárfecske Delichon urbicum (Linnaeus, 1758)ó Vonuló, táplálkozó .

7.53. Erdei pityer Anthus trivialis (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.54. Réti pityer Anthus pratensis (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.55. Rozsdástorkú pityer Anthus cervinus (Pallas, 1811) Vonuló.

7.56. Sárga billegető Motacilla flava (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.57. Északi billegető Motacilla thunbergi (Billberg, 1828) Fészkelő.

7.58. Barázdabillegető Motacilla alba (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.59. Erdei szürkebegy Prunella modularis (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.60. Vörösbegy Erithacus rubecula (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.61. Fülemüle Luscinia megarhynchos (L. Brehm, 1831) Fészkelő.

7.62. Kékbegy Luscinia svecica (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.63. Házi rozsdafarkú Phoenicurus ochruros (S. G. Gmelin, 1774) Fészkelő.

7.64. Kerti rozsdafarkú Phoenicurus phoenicurus (Linnaeus, 1758) Alkalmi vonuló.

7.65. Rozsdás csuk Saxicola rubetra (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.66. Cigánycsuk Saxicola torquatus (Linnaeus, 1766) Fészkelő.

7.67. Hantmadár Oenanthe oenanthe (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.68. Fekete rigó Turdus merula (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.69. Énekes rigó Turdus philomelos (Ch. L. Brehm, 1831) Fészkelő.

7.70. Szőlőrigó Turdus iliacus (Linnaeus, 1766) Vonuló.

7.71. Réti tücsökmadár Locustella naevia (Boddaert, 1783) Vonuló.

7.72. Berki tücsökmadár Locustella fluviatilis (Wolf, 1810) Vonuló.

7.73. Nádi tücsökmadár Locustella luscinioides (Savi, 1824) Fészkelő.

7.74. Foltos nádiposzáta Acrocephalus schoenobaenus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.75. Énekes nádiposzáta Acrocephalus palustris (Bechstein, 1798) Fészkelő.

7.76. Cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus (Hermann, 1804) Fészkelő.

7.77. Nádirigó Acrocephalus arundinaceus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.78. Kerti geze Hippolais icterina (Vieillot, 1817) Vonuló.

7.79. Karvalyposzáta Sylvia nisoria (Bechstein, 1795) Fészkelő.

7.80. Kis poszáta Sylvia curruca (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.81. Mezei poszáta Sylvia communis (Latham, 1787) Fészkelő.

7.82. Barátposzáta Sylvia atricapilla (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.83. Sisegő füzike Phylloscopus sibilatrix (Bechstein, 1793) Vonuló.

7.84. Csilpcsalpfüzike Phylloscopus collibita (Vieillot, 1817) Vonuló.

7.85. Fitiszfüzike Phylloscopus trochilus (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.86. Sárgafejű királyka Regulus regulus (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.87. Szürke légykapó Muscicapa striata (Pallas, 1764) Fészkelő.

7.88. Örvös légykapó Ficedula albicollis (Temminck, 1815) Alkalmi vonuló.

7.89. Kormos légykapó Ficedula hypoleuca (Pallas, 1764) Volnuló.

7.90. Barkóscinege Panurus biarmicus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.91. Őszapó Aegithalos caudatus (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.92. Kék cinege Parus caeruleus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.93. Széncinege Parus major (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.94. Függőcinege Remiz pendulinus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.95. Sárgarigó Oriolus oriolus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.96. Tövisszúró gébics Lanius collurio (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.97. Kis őrgébics Lanius minor (Gmelin, 1788) Fészkelő.

7.98. Szajkó Garrulus glandarius (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.99. Szarka Pica pica (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.100. Csóka Corvus monedula (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.101. Vetési varjú Corvus frugilegus (Linnaeus, 1758) Táplálkozó.

7.102. Dolmányos varjú Corvus cornix (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.103. Seregély Sturnus vulgaris (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.104. Pásztormadár Sturnus roseus (Linnaeus, 1758) Vonuló.

7.105. Házi veréb Passer domesticus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.106. Mezei veréb Passer montanus (Linnaeus, 1758)Fészkelő.

7.107. Erdei pinty Fringilla coelebs (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.108. Csicsörke Serinus serinus (Linnaeus, 1766) Fészkelő.

7.109. Zöldike Carduelis chloris (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.110. Tengelic Carduelis carduelis (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.111. Citromsármány Emberiza citrinella (Linnaeus, 1758) Vonuló, fészkelő.

7.112. Nádi sármány Emberiza schoeniclus (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

7.113. Sordély Miliaria calandra (Linnaeus, 1758) Fészkelő.

8. AJÁNLÁSOK

8.1. A helyi védett terület legváltozatosabb élőhelyi részének számító 1021 és 1022-es hrsz.-ú részei alkalmasak a Hortobágy karakterfajainak megtelepítésére, állományaik gyarapítására megfelelő odúk kihelyezésével. Így a területen könnyen megtelepíthető lenne a kék vércse, a szalakóta, növelni lehetne a vörös vércse, kuvik, erdei fülesbagoly, csóka állományát is.

8.2. Az énekesmadarak számára kihelyezett A, B és C típusú odúkkal növelhető lenne az ezekben költő fajok (cinegék, légykapók) állománya. Ezeket olyan területrészen lenne alkalmas elhelyezni, ahol, egyrészt bemutathatóságuk, másrészt gondozásuk könnyűszerrel megoldható (pl. csárdakert környéke).

8.3. Törekedni kell a területen meglévő szarka és dolmányos varjú állomány célzott gyérítésére, azok fészeképítése és revírfoglalása után. Ezzel csökkenthető fészekfosztogató kártételük, ugyanakkor a megépült fészkeiket más fajok (vércsék, baglyok) tudják fészkelésre használni. A megépült fészkek eltávolítása kerülendő.

8.4. A terület déli részén található hínáros nyílt vizes élőhelyen célszerű gémek részére beűlőfákat elhelyezni. Mesterséges szigetekkel elő kell segíteni a szerkők, csérek fészkelését.