Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 30/2024. (XII. 19.) önkormányzati rendelete
a távhőszolgáltatásról
Hatályos: 2025. 01. 01Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 30/2024. (XII. 19.) önkormányzati rendelete
a távhőszolgáltatásról
Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 59/D. § és 60. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján és a 6. § (2) bekezdés j) pontjában meghatározott feladatkörében, valamint Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdésének 20. pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed Eger Megyei Jogú Város területén lévő lakóépületeket, vegyes célra használt épületeket, nem lakás céljára szolgáló épületeket (továbbiakban együtt: épület) távhővel ellátó gazdálkodó szervezetekre (továbbiakban: távhőszolgáltató) és az ellátást igénybe vevő felhasználókra és díjfizetőkre.
(2) Nem tartozik a rendelet hatálya alá a központi fűtés- és melegvíz szolgáltatás szabályozása, díjmegállapítása.
2. § (1) E rendelet alkalmazásában
1. felhasználó: a távhővel ellátott épületnek, építménynek a távhőszolgáltatóval a távhő mérés szerint történő szolgáltatására vonatkozóan közüzemi szerződéses jogviszonyban álló tulajdonosa, több tulajdonos esetén a tulajdonosok közössége (a társasház, a lakásszövetkezet, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti közös tulajdon esetén a tulajdonostársak). A felhasználó lehet:
a) lakossági felhasználó: a lakóépület és a vegyes célra használt épület tulajdonosa, tulajdonosainak közössége, épületrészenkénti hőmennyiségmérés esetén az egyes épületrészek tulajdonosa, vagy
b) egyéb felhasználó: az a) pontban nem említett épület, építmény tulajdonosa, tulajdonosainak közössége, épületrészenkénti hőmennyiségmérés esetén az egyes épületrészek tulajdonosa.
2. díjfizető: épületrészenkénti díjmegosztás esetén az épületrésznek a közüzemi szerződésben megnevezett tulajdonosa, a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvényben (a továbbiakban: Tszt.) meghatározott esetekben az épület, építmény vagy az épületrész bérlője, használója.
3. lakóépület: olyan épület, amelyben kizárólag vagy túlnyomó részben, azaz az épület összes alapterületének 50%-át meghaladó mértékben lakás van.
4. vegyes célra használt épület: az, amelyben a lakások alapterülete az épület összes alapterületének 50%-át nem haladja meg.
5. nem lakás céljára szolgáló épület: olyan épület, amely kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, kereskedelmi, tárolási, szolgáltatási, igazgatási, honvédelmi, rendészeti, művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági célt szolgál.
6. közös használatra szolgáló helyiség általában: a mosókonyha, a szárítóhelyiség, a közös fürdőszoba, a közös WC, a gyermekkocsi- és kerékpártároló helyiség, a közös pince, illetve padlástérség.
7. közös használatra szolgáló terület: kapualj, a lépcsőház, a zárt folyosó.
8. nem lakás céljára szolgáló helyiség általában: az üzlet, műhely, rendelő, iroda, továbbá a barkácsműhely, a klubszoba, a gondnoki iroda a hozzátartozó helyiségekkel, a gépkocsitároló, valamint a lakások rendeltetésszerű használatához nem szükséges és egyéb célra hasznosított helyiség.
9. használati melegvíz: távhővel a hőközpontban felmelegített közműves ivóvíz.
(2) E rendelet alkalmazása szempontjából fűthető az a helyiség, amelyben fűtőtest vagy egyéb hőleadó berendezés vagy a szomszédos helyiségekből áramló hő, vagy ezek együttesen biztosítani tudják az építésügyi előírásokban meghatározott hőmérsékletet. Fűthető alapterületnek, vagy légtérnek e helyiségek alapterületét vagy légterét kell tekinteni.
(3) E rendelet alkalmazásában egyebekben a Tszt. 3. §-ában és a Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat (a továbbiakban: TKSz) 2.1. pontjában meghatározott fogalmakat kell alkalmazni.
3. § (1) Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) 20. pontja szerinti, távhőszolgáltatás biztosítására irányuló közfeladatát az egyszemélyes gazdasági társasága, az EVAT Zrt. (3300 Eger, Zalár u. 1-3.) útján látja el. A távhőszolgáltató felhasználói hőközpontban, a szolgáltatói hőközpontban (a továbbiakban együttesen: hőközpont) a szolgáltatott távhő mennyiségét mérni és aszerint elszámolni köteles. Az elszámolásra szolgáló mérő (távhő mennyiségmérő) a távhő szolgáltató tulajdona, annak karbantartása, időszakos újrahitelesítése, cseréje a távhőszolgáltató kötelezettsége.
(2) Több épületet, vagy több társasházi közösséget ellátó hőközpont (szolgáltatói hőközpont) esetén a szolgáltatott távhő elszámolásának alapja a hőközpontban hitelesen mért hőmennyiség.
(3) A szolgáltatói hőközpontban mért hőmennyiség felosztásáról az érintett felhasználók állapodnak meg a szolgáltatóval, melyhez költségosztó készülékeket is alkalmazhatnak. Az egyes épületek csatlakozási pontján, vagy a hőfogadó állomáson elhelyezett mérőműszer a hőközpontban lévő hőmennyiségmérő költségmegosztója.
(4) A felhasznált távhő mennyisége épületrészenként (például lakásonként) is mérhető és elszámolható, ha a felhasználók a távhő mennyiségének hiteles mérésére alkalmas mérőeszköz felszerelését, valamint a felhasználói berendezés ehhez szükséges átalakítását a saját költségükön, az épület valamennyi épületrészében megvalósítják, és a hiteles mérés feltételeit folyamatosan biztosítják.
(5) Szolgáltató köteles a fűtési célú és a használati melegvíz-készítés céljára felhasznált hőt a TKSz-ben foglaltak szerint elkülönítetten meghatározni és számlázni, ha azt a felhasználó kéri.
(6) Ha a szolgáltató és a felhasználó a közüzemi szerződésben másként meg nem állapodnak, éves melegvíz-készítési célú hőnek a fűtés nélküli (nyári) hónapokban mért hőmennyiség egy havi átlagának 12-szeresét kell tekinteni.
(7) Fűtési célú hőmennyiségnek az összes mért hőmennyiség és a (6) bekezdés szerint megállapított hőmennyiség különbségét kell tekinteni.
4. § (1) A távhőszolgáltatás díja (legmagasabb hatósági ár) a szolgáltató állandó költségeire fedezetet nyújtó szolgáltatási díjból, vagyis
a) alapdíjból és
b) a hőközpontban mért (megállapított) távhő mennyiségéért fizetendő
hődíjból áll.
(2) Eger Megyei Jogú Város közigazgatási területén távhőszolgáltatási átalánydíj nem alkalmazható.
(3) A távhőszolgáltatás díja nem tartalmazza a felhasználó által rendelkezésre bocsátott, melegvíz-készítés célú közműves ivóvíz díját és a felhasználói fűtési vezetékhálózat feltöltéséhez szükséges töltővíz díját.
5. § (1) Az alapdíj éves díj, amelyet a lakossági felhasználónak és díjfizetőnek a használatában álló, fűthető helyiségek légtérfogata (Ft/lm3/év) után kell fizetni. Abban az esetben, ha az épületben a távhőt csak melegvíz célú felhasználásra vételezik, a melegvíz alapdíj összegének meghatározásához az épület légtérfogatát kell alapul venni.
(2) A lakossági és az egyéb felhasználó távhővel ellátott épületeiben, ha a távhőt
a) csak melegvíz felhasználásra vételezik, csak a melegvízre vonatkozó,
b) csak fűtés felhasználásra vételezik, csak a fűtésre vonatkozó,
c) fűtés és melegvíz felhasználásra vételezik, az együttes
alapdíjat kell alkalmazni. Az együttes alapdíj alkalmazása szempontjából az épületen belül az egyes helyiségek fűtési és melegvíz ellátása tekintetében a helyiségek között különbség nem tehető.
(3) A fűthető légtérfogat meghatározásánál
a) alapterületként kell figyelembe venni a falsíkok közötti, valamint a beépített szekrény elfoglalt területét,
b) nem vehetők figyelembe módosító tényezőként a falsíkon kívül eső területek, valamint a falsíkokból kiugró falpillérek által elfoglalt területek, ha azok mértéke 0,5 m2-nél kisebb,
c) nem vehető figyelembe az éléskamra (kamraszekrény), valamint a lakás (helyiség) légterének a gépészeti vezetékeket védő burkolat mögötti része,
d) a fürdőszoba légterének csak 60%-a vehető figyelembe, ha az előírt hőmérsékletet műszaki tervek alapján – kiegészítő fűtéssel (például villamos vagy gáz hősugárzó) biztosítják.
6. § A hődíjat a hőközpontban mért - a 3. § (1) bekezdésében foglaltak szerint megállapított - távhőmennyiség (GJ) után kell fizetni (Ft/GJ).
7. § (1) A szolgáltatott távhő legmagasabb díjaira a távhőszolgáltató adatszolgáltatása alapján a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal tesz javaslatot és azokat az illetékes miniszter hagyja jóvá és teszi közzé.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapdíjtétel 60%-át kell alkalmazni a lakóépületek és vegyes célra használt épületek közös használatra szolgáló helyiségei és területei, valamint a garázsok vonatkozásában.
8. § (1) Az éves alapdíjat havonta tizenkét egyenlő részletben kell megfizetnie valamennyi felhasználónak, illetve díjfizetőnek a tárgyhónapban a számlán feltüntetett fizetési határidőig.
(2) A hődíjra
a) az épületet önállóan használó egyéb felhasználó a közüzemi szerződésben foglalt gyakorisággal,
b) a lakossági felhasználó, a lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő egyéb felhasználó és a díjfizető a megelőző elszámolási időszak fogyasztásából számított összegben a tárgyhónapban, a számlán feltüntetett fizetési határidőig részfizetést teljesít.
(3) A távhőszolgáltató
a) az épületet önállóan használó egyéb felhasználóval havonta - a tárgyhót követő hónapban,
b) a lakossági felhasználóval, valamint a lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő egyéb felhasználóval és a díjfizetővel évente egyszer számol el.
9. § (1) A 8. § (3) bekezdés b) pontja szerinti elszámolást a tárgyév június végi mérőállások figyelembe vételével kell elkészíteni úgy, hogy az elszámolásnál mutatkozó díjkülönbözetet szolgáltató az augusztus hóban kiállított elszámoló számlában érvényesíti.
(2) A díj kiegyenlítése a távhővel ellátott épület tulajdonosainak egymással történő megállapodása szerint együttesen, vagy külön-külön épületrészenként (például lakásonként) is történhet.
(3) Külön történő díjfizetés esetén a szolgáltató köteles díjfizetőnként elszámolást készíteni, és azt a díjkülönbözetet tartalmazó számlákkal együtt a díjfizetőkhöz eljuttatni.
(4) A szolgáltató a díjfizető személyében bekövetkezett változás esetén a távozó díjfizetővel az üzletszabályzatban rögzítettek alapján elszámol.
(5) Díjfizető díjtartozása sem más díjfizetőn, sem a felhasználón nem követelhető.
10. § (1) Díjfizetőnként külön történő díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti megosztása és a díjfizetők részére történő számlázása a szolgáltató feladata, de azt csak a tulajdonosok által meghatározott arányok, illetve a közüzemi szerződésben foglaltak szerint végezheti.
(2) Ha a távhővel ellátott épület tulajdonosai a hőközpontban mért távhő mennyiség hődíjának épületrészenkénti (díjfizetőnkénti) megosztásához a hőleadó berendezésekre és a melegvízcsapokat megelőző vezeték szakaszokra szerelt költségmegosztókat kívánnak alkalmazni, a költségmegosztók felszerelésének és a szükséges egyéb átalakításnak költségei - más megállapodás hiányában - a lakossági vagy az egyéb felhasználót terhelik.
(3) A költségmegosztókat évenként egyszer kell leolvasni, a mért távhő mennyiségének évenként egyszeri elszámolásához igazodva.
(4) Költségmegosztók alkalmazása esetén azon díjfizetőkre, akik a költségosztó készülékek felszerelését megtagadják, vagy a korábban felszerelt készülékeket leszerelik, vagy a készülékek leolvasásának lehetőségét nem biztosítják, vagy bármi módon megakadályozzák költségosztásra alkalmas eredmény rendelkezésre állását, a felhasználó az elszámolási időszakra nézve becsült fogyasztást állapít meg. E rendelkezést fűtési és melegvíz célú szolgáltatás esetén egyaránt alkalmazni kell.
(5) A hőközpontban mért távhőmennyiség hődíját az önkormányzati tulajdonú lakóépületek bérlői, mint díjfizetők között is meg kell osztani, illetve közvetlenül részükre kell számlázni.
(6) Amennyiben a díj megfizetése épületrészenként (lakásonként) változó arányok szerint történik, és a változó arányokat nem a felhasználó bocsátja a szolgáltató rendelkezésére, a díjmegosztást - a felhasználó megbízása alapján - a szolgáltató az ezzel kapcsolatos költségeinek felszámítása mellett végzi.
(7) Abban az esetben, ha a díjmegosztást a távhőszolgáltató végzi, lakossági felhasználó, vagy az egyéb felhasználó köteles a (2) bekezdés szerinti költségmegosztók adatait a szolgáltató rendelkezésére bocsátani. Ha e kötelezettségének a szerződésben rögzített időpontig nem tesz eleget, szolgáltató az éves elszámolást a felhasználóra végzi el úgy, mint ha a díjfizetés a 9. § (2) bekezdése szerint együttesen, megosztás nélkül történne.
11. § (1) A távhőszolgáltató a távhőszolgáltatást felfüggesztheti, ha a felhasználó vagy a díjfizető:
a) a mérőeszközt vagy a mérőeszköz hitelességét tanúsító jelet (fémzár, hitelesítési bélyegzés, matrica) megrongálja, eltávolítja vagy - amennyiben a mérőeszköz olyan helyiségben van elhelyezve, amelybe a felhasználó állandó bejutása, illetve felügyelete biztosított - ezek sérülését, illetve hiányát a távhőszolgáltatónak nem jelenti be;
b) a mérőeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével - ideértve a mérőeszköz vagy annak hitelességét tanúsító jel megrongálását és eltávolítását is - távhőt vételez.
(2) A távhőszolgáltató a távhőszolgáltatást felfüggesztheti vagy a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a felhasználó vagy a díjfizető a távhő folyamatos és biztonságos szolgáltatását, vagy más felhasználó vagy díjfizető szerződésszerű távhő vételezését zavarja vagy veszélyezteti.
(3) A távhőszolgáltató a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a felhasználó vagy a díjfizető a távhő vételezését nem a Tszt. 38. § (2), (4), illetve (5) bekezdésében foglalt feltételekkel szünteti meg.
(4) A távhőszolgáltató a közüzemi szerződést felmondhatja, ha a díjfizetés kötelezettje a szolgáltató írásbeli felszólítása ellenére a távhőszolgáltatás díját az esedékesség lejártát követő 60 napon belül nem fizeti meg.
(5) A távhőszolgáltató az (1)-(4) bekezdés szerinti esetekben a felfüggesztés vagy a szerződés felmondása helyett csökkentett mértékű szolgáltatást is alkalmazhat, de csak olyan módon, hogy azok ne érintsék a kötelezettségeit teljesítő díjfizetőt vagy felhasználót.
(6) A távhőszolgáltatás felfüggesztésével, valamint a felfüggesztés megszüntetésével felmerült költségeket a távhőszolgáltató jogosult a szerződésszegés elkövetőjére áthárítani. A közüzemi szerződés nélküli távhőfogyasztás esetén - az ebből származó jogkövetkezményekért - az érintett ingatlan ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa felel.
(7) Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonában lévő lakás esetében, ha a díjfizető a távhő díját felszólítás ellenére sem fizeti meg, vele szemben a lakbér nem fizetés következményeit kell alkalmazni.
12. § (1) A közüzemi szerződés megszegésének következménye lehet:
a) díjvisszatérítés, pótdíjfizetés,
b) kötbér,
c) kártérítés,
d) csökkentett mértékű szolgáltatás,
e) távhő szolgáltatás felfüggesztése,
f) közüzemi szerződés felmondása.
(2) Az (1) bekezdésben említett egyes következmények együttesen is alkalmazhatók.
(3) A távhőszolgáltató köteles a felhasználó vagy a díjfizető (a díjfizetés kötelezettje) részére az alapdíj arányos részét visszatéríteni, ha felróható magatartása folytán a távhő szolgáltatás megszűnik, vagy azt a Tszt. 40-41. §-ában foglaltakon túlmenően szünetelteti, vagy korlátozza.
(4) A távhőszolgáltató köteles a felhasználó vagy a díjfizető (a díjfizetés kötelezettje) részére kötbért fizetni, ha:
a) a távhőszolgáltatást a közüzemi szerződésben meghatározott időpontban nem kezdi meg;
b) a távhőt nem a közüzemi szerződésben meghatározott, vagy nem a tőle elvárható módon szolgáltatja;
c) a távhőfelhasználó részére történő szolgáltatását nem hitelesített mérőeszköz használatával végzi;
d) a távhőszolgáltatás előre tervezhető munkák miatti szüneteltetéséről a felhasználót az üzletszabályzatban vagy a szerződésben előírt módon és időben nem értesíti;
e) a távhőszolgáltatás felfüggesztése esetén a felfüggesztési ok megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése kézhezvételét követ munkanapon a felhasználó részére a távhőszolgáltatást nem kezdi meg.
(5) A kötbér a szerződésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár, és annak mértékét a szolgáltató és a felhasználó közötti szerződésben kell meghatározni.
(6) A díjfizetés kötelezettje köteles a távhőszolgáltató részére pótdíjat fizetni szerződés nélküli távhőfogyasztás esetén, továbbá ha
a) a szerződésben meghatározott hőteljesítményt túllépi, illetve, ha a szerződésben rögzített fűthető légteret meghaladó légtereket kapcsol be a szerződés módosítása nélkül;
b) a mérőeszközt vagy a mérőeszköz hitelességét tanúsító jelet (fémzár, hitelesítési bélyegzés, matrica) megrongálja, eltávolítja, vagy – amennyiben a mérőeszköz olyan helyiségben van elhelyezve, amelybe a felhasználó állandó bejutása, illetve felügyelete biztosított – ezek sérülését, illetve hiányát a távhőszolgáltatónak nem jelenti be;
c) a mérőeszköz befolyásolásával vagy megkerülésével – ideértve a mérőeszköz vagy annak hitelességét tanúsító jel megrongálását és eltávolítását is – távhőt vételez;
d) a korlátozási rendelkezéseknek nem tesz eleget;
e) a távhő vételezését nem a Tszt. 38. § (2), (4), illetve (5) bekezdésében foglalt feltételekkel szünteti meg.
(7) A pótdíj e rendelet 1. mellékletében foglalt alapdíjtétel kétszerese, amit a szerződésszegéssel érintett időszakra, de minimum 1 havi időtartamra kell a rendes alapdíjon, illetve hődíjon túl megfizetni.
(8) A díjvisszatérítés, a pótdíj és a kötbér megfizetése nem mentesít az okozott kár megtérítésének kötelezettsége alól.
(9) Ha a felhasználó, vagy a díjfizető a távhőszolgáltatás felfüggesztése okának megszüntetéséről a távhőszolgáltatót írásban értesítette, az értesítés kézhezvételét követő munkanapon a távhőszolgáltatást meg kell kezdeni.
13. § (1) Távhővel ellátott lakóépületek és vegyes célra használt épületek esetében a fűtési díj megosztási arányok meghatározásához fűtési költségmegosztók akkor alkalmazhatók, ha
a) a felhasználói hőközpontról ellátott felhasználási hely összes épületrészében - a közös használatú épületrészek kivételével - felszerelt valamennyi hőleadó készülék hőleadása azonos gyártmányú, típusú, illetve egységes értékelési rendszerű fűtési költségmegosztóval kerül meghatározásra, vagy a felhasználási hely összes épületrészében - a közös használatú épületrészek kivételével - a fűtési hőfelhasználás költségmegosztó funkciót ellátó hőfogyasztás-mérővel önállóan mérhető,
b) a szolgáltatói hőközpontról ellátott felhasználási helyek esetében az egyes felhasználási helyek vonatkozásában felszerelt fűtési költségmegosztó vagy a fűtési hőfelhasználás költségmegosztó funkciót ellátó hőfogyasztás-mérő eltérő gyártmányú, típusú, illetve eltérő értékelési rendszerű lehet, amennyiben az egyes felhasználási helyek hőfogadó állomásain elhelyezett egyéb mérőműszerrel biztosított a fűtési célú hőenergia külön-külön történő meghatározása,
c) a fűtési költségmegosztó vagy a költségmegosztó funkciót ellátó fűtési hőfogyasztás-mérő felszerelését végző gazdálkodó szervezet a mérési pontosságot gyártói megfelelőségi tanúsítvánnyal igazolja,
d) a fűtési költségmegosztó vagy a költségmegosztó funkciót ellátó hőfogyasztás-mérő felszerelése a vonatkozó jogszabályi és műszaki előírásoknak megfelelően történt,
e) a fűtési költségmegosztókat a felszerelésüket követően beavatkozás, leszerelés megakadályozása céljából plombával látták el,
f) a fűtési költségmegosztók leolvasása, működőképességük és a plomba sértetlenségének ellenőrzése az elszámolási időszak végén a tulajdonosi közösség által meghatározott időpontig megtörténik,
g) a tulajdonosi közösség csak elektronikus elven működő, rádiós kiolvasású fűtési költségmegosztót szereltethet fel.
(2) Azon épületek tulajdonosi közösségeinek képviselői, ahol 2024. szeptember 15-ig nem valósult meg az egyes épületrészekben - a közös használatú épületrészek kivételével – a hiteles fűtési hőfogyasztás-mérő vagy a fűtési költségmegosztó felszerelése, kötelesek legkésőbb 2025. szeptember 30-ig nyilatkozni a távhőszolgáltató felé a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII.15.) Korm. rendelet 17/C. § (1c)-(1d) bekezdésben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásáról.
(3) Azon épületek tulajdonosi közösségeinek képviselői, akik 2024. szeptember 15-e előtt az egyes épületrészekben - a közös használatú épületrészek kivételével – hiteles fűtési hőfogyasztás-mérőt vagy fűtési költségmegosztót szereltek fel, de a felhasználási helyen a fűtési célra felhasznált hőmennyiség és díjának megosztása a továbbiakban is az egyes épületrészek fűtött légtérfogata alapján történik, kötelesek 2026. július 1-jétől a korábban felszerelt eszközök alkalmazásával a díjfizetői fűtési díjmegosztási arányokat meghatározni.
(4) A távhőszolgáltatónak a Tszt. 43. § (5b) bekezdésében foglaltak szerint a költségmegosztókra vonatkozó kötelezettséget nem teljesítő felhasználási hely tulajdonosi közösségei esetében mindaddig, amíg a Tszt. hivatkozott rendelkezésében foglaltak nem teljesülnek az érintett felhasználási hely esetében 2027. július 1-jétől az épületrészekre kiszámlázandó fűtési hőmennyiséget a felhasználási hely fajlagos fűtési hőfelhasználása 2,5-szeresének és az épületrészek fűthető légtérfogatának a szorzataként kell meghatároznia.
(5) A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII.15.) Korm. rendelet 8. melléklete szerinti táblázat hatodik sorában szereplő megtakarítási arány (E) értéke a távhővel ellátott lakóépületek és vegyes célra használt épületek vonatkozásában 0,35.
14. § Ez a rendelet 2025. január 1-jén lép hatályba.