a követelések elengedésének eseteiről

Végső előterjesztői indokolás

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban Áht.) 97. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, mely szerint a helyi önkormányzat, valamint az általuk irányított költségvetési szervek követeléséről lemondani csak törvényben vagy helyi önkormányzati rendeletben meghatározott esetekben és módon lehet, az önkormányzatot rendeletalkotási kötelezettség terheli.

Esztergom Város Önkormányzatának a követelések elengedésének eseteiről szóló 32/2016. (XII.15.) önkormányzati rendelete felülvizsgálatra szorult.

A hivatal a vonatkozó jogszabályok alapján elkészítette a követelések elengedéséről szóló rendelet tervezetét és javasolja a jelenleg hatályos 32/2016. (XII.15.) önkormányzati rendelet hatályon kívül helyezését.

Jogszabályi háttér:

A gazdálkodó szervezetek behajthatatlan követelések minősítésével, kezelésével kapcsolatos feladatait a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban Szt.) szabályozza. Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.11) Kormányrendelet (a továbbiakban Áhsz.) az Szt-ben megfogalmazottakkal összhangban álló, de szigorúbb feltételeket szab arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat mikor minősítheti követelését behajthatatlannak.

Az Szt. alapján behajthatatlan követelés: az a követelés,

a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),

b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,

c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,

d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel,

f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,

g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült,

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.

Az Áhsz. kiegészíti a Szt-ben foglalt szabályokat az alábbiakkal:

Behajthatatlan követelés: az Szt. 3. § (4) bekezdés 10. pont a)-g) alpontja szerinti követelés azzal az eltéréssel, hogy nem tekinthető behajthatatlannak a követelés, ha a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik.

Általános szabályként megfogalmazható, hogy a követelést akkor lehet behajthatatlannak minősíteni, ha a jogorvoslati lehetőségek kimerültek, az önkormányzat biztos lehet az adós pénzügyi teljesítésének elmaradásában. Behajthatatlan követelést a mérlegben kimutatni nem lehet.

Az Áhsz. további rendelkezése szerint a behajthatatlan követelések leírása (számviteli nyilvántartásokból történő kivezetése) nem minősül az Áht. szerinti követelés elengedésnek.

A követelések elengedéséről minden esetben csak törvényben vagy helyi önkormányzati rendeletben meghatározott esetekben és módon lehet dönteni.

A követelésállomány elengedéséről szóló helyi rendelet nem érinti az önkormányzati adóhatóság általi követeléseket, azokra az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben meghatározottak vonatkoznak.