A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 33. § (5) bekezdés a) pontja – mind az állami, mind az önkormányzati, mind a magántulajdonban álló erdők vonatkozásában kimondja, hogy „[ védett természeti területen lévő erdőben tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra nem képes állományokban – összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben – engedélyezhető. ]”

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 10. § (2) bekezdés a) pontja csak az állam kizárólagos tulajdonában álló erdőkre, de még ennél is szigorúbb korlátozást ír elő annak rögzítésével, hogy az állami tulajdonban álló természetvédelmi területen tilos a tarvágás.

Ezen két törvényi korláthoz képest a Kormány nemrégiben a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról szóló 287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelet (R.) 1. § (2) bekezdés b) pontjában úgy rendelkezett, hogy „védett természeti területen őshonos fafajokból álló és sarjeredetű természetes felújulásra képes erdőállomány véghasználata az erdőről, az erdő védelméről és azerdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 10. § (2) bekezdésében és a Tvt. 33. § (5) bekezdésében foglalt korlátozásoktól mentesen végezhető.”

A kormányrendelet ezzel megengedte azt, hogy az előzőekben idézett, az állami tulajdonú védett területekre [Evt.10. § (2) bekezdés], illetve valamennyi védett területre [Tvt. 33. § (5) bekezdés a) pontja] vonatkozó, a tarvágás tilalmát rögzítő szabályokat ne kelljen alkalmazni.

A Rendelet megalkotását követő közfelháborodás hatására az agrárminiszter „az állam 100%-os tulajdonában álló erdő és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület vagyonkezelői számára” kiadta az 5/2022. (VIII. 16.) AM utasítást, amelynek 2. pontja ebben a személyi körben nem teszi lehetővé a tarvágást a „természetvédelmi vagy Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, őshonos fafajokból álló természetes erdőnek, természetszerű erdőnek vagy származékerdőnek minősülő természetességi állapotú, az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó célállományt alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben”.

Az agrárminiszteri utasítás lényegét tekintve kiüresítette az állami tulajdonban álló természetvédelmi területekre nézve a tarvágás tilalmát [Evt. 10. § (2) bekezdés] feloldó kormányrendeleti szabályt. Ehhez képest a miniszter intern aktusban (utasításban) nyilván nem tudta a magántulajdonban álló védett erdők esetében a tarvágás tilalmát [Tvt. 33. § (5) bekezdés a) pontja] megszüntető jogszabályi rendelkezést [R. 1. § (2) bekezdés b) pont] felülírni.

Ennek eredményeként az a jogi helyzet állt elő, hogy az állami tulajdonú védett erdőkben továbbra is érvényesül a tarvágás tilalma, magántulajdonú védett erdők esetében viszont az R. hivatkozott szabályára figyelemmel nem érvényesül a tarvágás tilalma.

A következetes alkotmánybírósági joggyakorlat szerint a helyi önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy központi jogszabály által szabályozott életviszonyokban kiegészítő jelleggel, eredeti jogalkotó hatáskörben eljárva rendeletet alkossanak. A 63/1991. (XI. 30.) AB határozat óta töretlenül rögzíti az Alkotmánybíróság és a Kúria, hogy nem minősül alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb szintű jogszabály által rendezett és bizonyos feltételek mellett lehetővé tett tevékenységgel szemben megszorító feltételeket állapít meg [17/1998. (V. 13.) AB határozat, 115/2009. (XI. 20.) AB határozat, 18/2010. (II. 18.) AB határozat, fenntartotta a Kúria Köf.5.019/2014/4. döntése is]. Ennek a kiegészítő jellegű jogalkotásnak az képezi korlátját, hogy a helyi önkormányzati rendelet „nem tilthat kategorikusan olyan magatartást, illetve tevékenységet, amelyet a magasabb szintű jogszabály kifejezetten lehetővé tesz.” [6/1995. (II. 22.) AB határozat, ABH 1995, 447, 449.]

A 14/2020. (VII. 6.) AB határozat külön is rámutatott arra, hogy „az Alkotmánybíróság az állami és magántulajdonú erdők megóvásának kötelezettségét a történeti alkotmány olyan vívmányának tekinti, melyet az Alaptörvény értelmezése során az R) cikk (3) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni.” {Indokolás [29]}. A tarvágás tilalmának enyhítése ugyanezen alkotmánybírósági határozat szerint az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből, illetőleg XXI. cikk (1) bekezdéséből következő, a természet védelmének és a jövőgenerációkkal szembeni felelősségnek, továbbá az egészséges környezethez való jognak a korlátozása, amellyel összefüggésben a visszalépés tilalma érvényesül {Indokolás [123], [132]}

A fentiekre figyelemmel javaslom, hogy a Solymár Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének, az Mötv. 23. § (4) bekezdés 12. pontja szerinti feladatkörében eljárva alkosson eredeti jogalkotó hatáskörében eljárva olyan rendeletet, amelyik az agrárminiszter utasításában a tarvágással szemben meghatározott megszorító feltételekkel egyező korlátozásokat Solymár Nagyközség területén a magántulajdonú védett erdőkre is bevezeti.