A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 232. § (3) bekezdése felhatalmazást ad arra, hogy a helyi képviselő-testület a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendeljen el. Az ilyen módon kiadott rendes szabadság nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre megállapított alapszabadságának háromötödét, ami 15 munkanapot jelent.

A törvény 232/A. §-a értelmében:

„(1) A helyi önkormányzat Képviselő-testülete – a (2) bekezdésben foglalt feltétellel – rendeletben rendelkezhet arról, hogy a Képviselő-testület hivatala köztisztviselője számára a Közszolgálati Tisztviselők Napja, július 1-je, munkaszüneti nap.

(2) A helyi önkormányzat Képviselő-testületének az (1) bekezdés szerinti rendelkezése esetén az azzal összefüggésben keletkező többletköltségek fedezetét a helyi önkormányzat saját bevétele biztosítja.”

Az említett törvényi rendelkezések lehetővé teszik, hogy a Képviselő-testület igazgatási szünetet rendjelen el, illetve a közszolgálati tisztviselők napját munkaszüneti nappá nyilvánítsa.

Az igazgatási szünet elrendelése során figyelembe veendő ajánlásokat a közszolgálati tisztviselők munka- és pihenőidejéről, az igazgatási szünetről, a közszolgálati tisztviselőt és a munkáltatót terhelő egyes kötelezettségekről, valamint a távmunkavégzésről szóló 30/2012/III.7. Kormányrendelet 13-15. §-a tartalmazza.

Az igazgatási szünet ideje alatt ügyfélfogadás nincs, de a halaszthatatlan ügyekben – elsősorban anyakönyvi ügyintézés, költségvetési, adó számlák zárása – ügyelet tartására kerül sor, melynek szabályozása jegyzői utasításban történik.

Az igazgatási szünet elrendelése elősegíti a munkatársakat megillető szabadság kiadásának előre ütemezését, tervezhetőségét, a ki nem adott szabadságok felhalmozódásának elkerülését, illetve azok rendeltetésszerű felhasználását. Az igazgatási szünet bevezetése gazdaságossági, takarékossági szempontból is előnyt jelent, mivel a kiadott időszakra a hivatal működésével járó költségek csökkennek.