Szigetmonostor Község Önkormányzata Képviselő-testületének a költségvetésről és gazdálkodással összefüggő egyes feladatokról szóló - 2013. -jét követő és 2022. március 1-jét megelőző időszakra vonatkozó - rendeleteinek, a Nemzeti Jogszabálytár Önkormányzati Rendeletek (a továbbiakban: NJT ÖR) felületén történő jogszerű közzététele a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.), a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.), valamint a Nemzeti Jogszabálytárról szóló 338/2011. (XII.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KR.) alapján.

A Jat. legutóbbi módosítása az automatikus hatályvesztés intézményének újraszabályozásával a jogszabályok szélesebb körére is kiterjesztette a technikai dereguláció automatizmusát.

A deregulációs követelmények és igények szűkségessé teszik egyes, a már korábban említett időszakra vonatkozó, megalkotott önkormányzati rendeletek hatályon kívül helyezését tekintettel arra, hogy:

1) a jogszabályok önmagukra nézve nem határozták meg időbeli hatályuk végét, vagy

2) egy későbbi, a jogforrási hierarchiában legalább azonos szinten elhelyezkedő jogszabály(ok), nem rendelkeztek a hatályban lévő jogszabályok hatályon kívül helyezéséről. Ezért a költségvetési rendeleteket módosító rendeletek esetében, azok hatályba lépését követően nem kerültek ki automatikusan a jogrendszerből, a költségvetési (alap)rendeleteknél viszont nem érvényesült az automatikus dereguláció. A költségvetési rendeletet kifejezett rendelkezéssel szükséges hatályon kívül helyezni, miután végrehajtottá válik. A költségvetési (alap)rendeleteknél tehát, egyedi jogalkotással (önálló deregulációs rendelet) és a Képviselő-testület által alátámasztott rendeleti formában megnyilvánuló döntéssel kell rendelkezni a jogszabály deregulációjáról.

A dereguláció a hatékony jogi szabályozás egyik alapvető kritériuma. Rendeltetése, hogy mindenki számára egyszerűbbé tegye a jogszabályok közötti tájékozódást. Az elavult jogszabályok hatályon kívül helyezése a jogbiztonság - mely az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek; a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben tehát elsősorban alkotmányos követelmény - szempontjából, a helyi joganyag túlszabályozottságának csökkentése és a jogrendszer átláthatósága érdekében.