Az Önkormányzat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban Mötv.), valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban Nvtv.) keretei között szabadon határozza meg vagyongazdálkodásának rendjét és módját. A Vagyonrendelet az önkormányzat egyik alaprendelete, amelynek igazodnia kell a változó jogszabályi követelményekhez, valamint alkalmassá kell tenni arra, hogy a gyakorlati életben felmerülő esetekre egyértelmű és alkalmazható megoldást nyújtson.

A Vagyonrendelet 3. mellékletének módosításához kapcsolódóan megállapítható, hogy a Mötv. és az Nvtv. szabályaiból következően a törzsvagyonba tartozó vagyoni elemek forgalomképes, üzleti vagyonba történő áthelyezése, átminősítése, rendeleti formában tehető meg. A Vagyonrendelet 3. mellékletének módosítása a tárgyi vagyonelem átsorolására, átminősítése irányul.

A Vagyonrendelet 19. § (1) és (2) bekezdéseiben Mötv. által használt terminusnak megfelelő „hatáskör” kifejezés (pl. Mötv. 42. §) helyett a „tárgykör” kifejezés szerepel. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (4) bekezdésének b) és d) pontja értelmében a jogszabályoknak egyaránt illeszkednie kell a jogrendszer egységébe és meg kell felelniük a jogalkotás szakmai követelményének. Tekintettel arra, hogy a jogszabályi hierarchiában magasabb helyen álló jogszabály eltérő kifejezést használ, a Vagyonrendeletet a megfelelőség biztosítása érdekében módosítani indokolt.

A 13/B. § beiktatásával a szerződésátruházással kapcsolatos döntéshozói hatáskör delegálására kerül sor. Ennek indoka, hogy az Önkormányzat érdeke alapvetően nem a teljesítő személyéhez fűződik, hanem ahhoz, hogy az eredeti határozatban meghatározott követelmények megfelelően teljesedésbe menjenek (pl. egy adott épület felújítása, bontása stb.). Abban az esetben, ha a versenyeztetés eredetileg kötelező volt, az a szerződésátruházás idejére a jogszabályi előírásoknak megfelelően teljesedésbe ment: azaz a szerződésátruházás idején már nem alkalmazandók a nemzeti vagyonra vonatkozó szigorú előírások, hiszen már nem az Önkormányzat a tulajdonjog átruházója (az jelen esetben a korábbi vevő), hanem csak a kötelmi jogviszony jogosultja. Az új vevő a jogintézmény szellemében az eredeti szerződésben az eladó (korábbi vevő) által vállalt kötelezettségeket és a biztosítékokat magára nézve kötelezőnek ismeri el, ezáltal pedig az Önkormányzat érdekei nem sérülnek. A hatáskör delegálásával egyidejűleg egyaránt tehermentesítésre kerül az eredeti döntéshozó testület, valamint a döntés-előkészítő is. A személyhez fűződő teljesítéssel járó esetekben az eredeti döntéshozó szervnek (Polgármester, Közgyűlés bizottsága vagy Közgyűlés) kell a hozzájárulást megadnia. A Polgármester éves beszámolási kötelezettsége a transzparencia garanciájaként szolgál.

A 10. § (1d) bekezdés beiktatása kapcsán a gyakorlati élet rámutatott, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor az adott vagyon értékének meghatározása a Vagyonrendelet értelmében alapvetően csak értékbecslés alapján kerülhetne sor, annak ellenére, hogy az adott vagyon értékének – számszakilag levezetett vagy számszerűen megadott, képesítéshez nem kötött – megállapítására már van magasabb szintű jogszabály hatályban (pl. Kormányrendelet, miniszteri rendelet stb.) – melynek (elsősorban személyi) hatálya azonban nem terjed ki az Önkormányzatra. Általánosan elmondható, hogy e jogszabályok címzettje a Magyar Állam. Vannak olyan esetek, amikor az értékbecslés elkészítésének díja különösen jelentős mértékben meghaladja a várható vagyon értékét. A feltűnően aránytalan megrendelések és az Önkormányzat gazdasági érdekeinek, valamint a költséghatékony közigazgatás alapelvének szem előtt tartása mellett – amennyiben az az Önkormányzat gazdasági érdekeit szolgálja – indokolta és hívta életre a kivétel bevezetését. Hangsúlyozandó, hogy e lehetőség alkalmazása egyfelől eleve egy rendkívül szűk és specifikus körben fordulhat elő (különös tekintettel arra, hogy az Önkormányzat többségében „hagyományos” ingatlanhasznosítást végez), másfelől továbbra is csak lehetőségként merül fel.

Az Nvtv. és a Mötv. rendelkezései, továbbá a Vagyonrendelet 11. §-a lehetővé teszi közfeladat ellátás érdekében a vagyonkezelői jog létesítését. A Vagyonrendelet önkormányzati intézményekre vonatkozó egyes speciális szabályokat tartalmazó 23. §-a ugyanakkor eddig – helytelenül – nem tüntette fel kifejezetten a vagyonkezelői jog lehetőségét is a használat biztosítására rendelkezésre álló opciók között.

Az előkészítő álláspontja szerint az előterjesztés indokolását a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III.13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Nemzeti Jogszabálytárban közzé kell tenni.

A rendelettervezet struktúrája megfelel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, valamint a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet előírásainak.