Magyarország Alaptörvénye lehetőséget biztosít az önkormányzatok számára, hogy törvény által nem szabályozott társadalmi viszonyokat helyi rendeletben szabályozzanak. Ilyen a város közterületeinek a rendeltetésszerű használattól eltérő igénybevételére vonatkozó engedélyezése, amelynek jogcímeit, díjtételeit, eljárását a Közgyűlés a közterület-használat rendjéről szóló 57/1999. (XII.23.) Kgy. rendeletben (továbbiakban: Rendelet) állapítja meg.

A módosítás szükségességét legfőképpen azon kodifikációs követelmény adja, hogy a Rendelet szöveges részében szabályozott közterület-használati jogcímek, valamint a közterület-használati díjakat táblázatos formában tartalmazó melléklet – lévén, hogy a jogszabály az elmúlt években számos módosításon esett át - nincs összhangban egymással. A jogbiztonság és a normavilágosság elvének biztosítása mellett a Rendelet számos aktualizálásra szoruló rendelkezést tartalmaz, mely alapján indokolt a Rendelet korrekciója.

A Rendelet 4. § (1) bekezdése tartalmazza az engedélyköteles közterület-használat jogcímeit. Újraszabályozása (sorrend megváltoztatása, rendszerezése, fogalmi pontosítása) amiatt volt szükséges, hogy az 1. mellékletben meghatározott, az egyes jogcímekhez rendelt közterület-használati díjakkal összhangba kerüljön, így a rendelkezés megfelel a jogbiztonság, normavilágosság kodifikációs követelményének.

A Rendelet 4. §-a kiegészül az (1a) bekezdéssel, amely szerkezetileg ebben a §-ban szabályozza majd taxatívan az engedélyköteles, azonban díjmentes közterület-használatot.

A Rendelet hatályos szabályozása alapján, amennyiben a közterület-használat az önkormányzati közfeladat ellátáshoz kapcsolódik, akkor az engedélyező hatóság részleges vagy teljes díjmentességet állapíthat meg a Városüzemeltetési, Fejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság javaslata alapján. A módosító rendelet szerint az önkormányzati közfeladatot ellátó 100%-os önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok (pl.: SZKT, Szegedi Távfűtő Kft., stb.) által benyújtott közterület-használati kérelmek esetén a Bizottság munkáját tehermentesítve, annak véleményezése nélkül, a Rendelet erejénél fogva történik a díjmentesség megállapítása.

Annak rögzítése, hogy mely közterület-használat nem engedélyköteles, az előfordulásának gyakorisága alapján bír relevanciával. Ezek az esetkörök korábban is szabályozva voltak a Rendeletben, azonban meghatározásuknál indokolt a „különösen” kitételt alkalmazni azért, mert ez a felsorolás nem kizárólagos, hiszen az élet számos területén előforduló igénybevétel mindegyike nem jeleníthető meg a rendelet szövegében. Mindemellett a korábbi felsorolás tartalmazott a közút igénybevételével járó használatot, amelyre a Rendelet hatálya valójában nem terjed ki, valamint a Rendelet 4. § (4) bekezdésének rendelkezései beépítésre kerültek a felsorolásba, így indokolt volt a teljes 4. § (2) bekezdés újraszabályozása.

Az engedélyező hatóság tapasztalata alapján megállapítható, hogy a kérelmező a tervezett közterület igénybevétel megkezdését megelőzően csupán néhány nappal korábban nyújtja be a kérelmet, eleve figyelmen kívül hagyva a hatósági eljárás lefolytatásához szükséges eljárási határidőket. Emellett az engedély véglegessé válása a kézhezvételtől számított további 15 nap után következik be és a határozat a véglegessé válás dátumához igazítja a díjfizetési kötelezettség teljesítését is (5 napon belül).

Mindazonáltal mivel a kérelmező érdekkörében áll, hogy az engedélyt megkapja és nincsen ellenérdekű fél, így az engedélyező határozat esetén - a közterület-használat megkezdése vonatkozásában - nem bír relevanciával a jogorvoslati határidő kivárása. A díjfizetés elmaradása esetén pedig a hatóságnak több lehetősége is van a szankcionálásra, illetve behajtásra.

Az engedélyezett közterület-használat megkezdése előtt a helyszín átadás-átvételének jegyzőkönyvi rögzítése kikerül a rendelkezésből, figyelemmel arra, hogy a használat engedélyezett időtartamának leteltével minden esetben megtörténik a helyszín ellenőrzése, melyre az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben (Ákr.) foglalt hatósági ellenőrzés szabályait alkalmazza a hatóság, így nem indokolt ennek rendeleti szabályozása.

Az 5. § (11) bekezdésének módosítására a 4. § (2) bekezdésének újraszabályozása miatt volt szükség jogtechnikai szempontból.

A Rendelet 6. § (5) bekezdésének módosítása jogtechnikai jellegű.

A 6. § (6) bekezdésének módosítását az indokolta, hogy a reklámcélú cégtábla és címtábla kihelyezése a Szegedi Városkép és Piac Kft. eljárásának körébe tartozik, nem vonható a közterület-használati engedélyezés tárgykörébe.

A 4. § (1) bekezdésében meghatározott közterület-használati jogcímek díjtételei a díjtáblázatban szereplő megfelelő jogcímekhez tartozó összegekhez igazodnak.

A rendelet díjmegállapításról szóló 6. § rendelkezései kiegészülnek és bevezetésre kerül egy minimum használati díj. Az engedélyezett közterület igénybevételek jelentős számát az egy napos, kis területet elfoglaló igénybevételek teszik ki, ahol a díj mindössze pár száz forint. Ez az összeg olyan csekély, hogy az engedélykérés kapcsán felmerülő adminisztrációs és egyéb kiadásokat nem fedezi, mely miatt célszerű kialakítani minimum díjat.

A folyamatosan változó központi jogszabályi környezet, valamint az engedély kiadásának feltételeiben bekövetkező előírások esetleges változása miatt általánosságban célszerű 5 évnél rövidebb időtartamra maximalizálni a kiadható engedélyeket.

Az állandó jellegű építményekre kiadott minimum 10 éves engedély álláspontunk szerint túl hosszú intervallum, figyelemmel mind az engedélyező, mind az engedélyes részéről felmerülő körülmények lehetséges változásaira, ezért a kiadható engedély időtartama ezen a jogcímen legfeljebb 5 évre javasolt.

Emellett nem indokolt, hogy az engedélyezési eljárásban az engedélyező hatóság különbséget tegyen a vendéglátóipari előkertek (terasz) nyitvatartási idejével kapcsolatosan (22 vagy 24 óra) annak függvényében, hogy az a Tisza Lajos krt. páros vagy páratlan oldalán helyezkedik el, így ez a kitétel korrigálásra került.

A 8. § (1) bekezdésében volt rögzítve a szüneteltetés idejére biztosított díjfizetés alóli mentesség, azonban ezen bekezdés hatályon kívül helyezésével szükséges volt rendelkezni erről, pontosítva oly módon, hogy a mentesség mind az engedélyező hatóság döntése alapján, mind az engedélyes szüneteltetési kérelme alapján megilleti az engedélyest.

Tekintettel arra, hogy gazdálkodó szervezetek elektronikus ügyintézésre kötelezettek, a közterület-használat megszüntetése esetén nem értelmezhető az engedély eredeti példányának visszajuttatása az engedélyező hatósághoz, kizárólag természetes személy esetében bír relevanciával ezen esetkör.

A díjtáblázatot tartalmazó 1. melléklet szövegezésének csekély mértékű pontosítása volt indokolt a Rendelet 4. § (1) bekezdésében felsorolt, engedély- és díjköteles közterület-használati jogcímekkel való összehangolása érdekében.

A 10., 11. és 16. sorban szereplő jogcímek az eddigi gyakorlat szerint egyáltalán nem fordultak elő eljárásaink során, hatályban tartásuk nem indokolt.

A Rendelet 2. § (3) bekezdésének e) pontja a már hatályon kívül helyezett a közutak igazgatásáról szóló 19/1994.(V.31.) KHVM rendeletre hivatkozik, ezért indokolt e pont hatályon kívül helyezése.

A 4. § (4) bekezdésének rendelkezései beépültek az újraszabályozott 4. § (2) bekezdésbe.

A 8. § (1) bekezdésének rendelkezései beépültek az újonnan létrehozott 4. § (1a) bekezdésbe.

A 10. § (1) bekezdés a) pontjának hatályon kívül helyezése indokolt figyelemmel arra, hogy a gazdálkodó szervezetek elektronikus ügyintézésre kötelesek, cégkapun keresztül nyújthatnak be kérelmet, melynek következtében az azonosítás, az elektronikus hitelesítés a KAÜ-n keresztül történik, ezért nem szükséges az aláírási címpéldány csatolásáról rendelkezni.