a közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló 10/2013. (IX. 13.) önkormányzati rendelet módosításáról

Általános indokolás

Az Alkotmánybíróság a 29/2015. (X. 2.) AB határozatának (a továbbiakban: AB határozat) indokolása tartalmazza azt a szabályozási környezetet, amelyre az önkormányzatoknak tekintettel kell lenniük a közösségi együttélést szabályozó rendeletek megalkotása során. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére [ Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdés első fordulata], és törvényi felhatalmazás alapján [ Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdés második fordulata] a helyi önkormányzat képviselő-testületének egyaránt lehetősége van az együttélés szabályait helyi szinten, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő jogalkotással szabályozni. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdés második fordulata szerinti törvényi felhatalmazó rendelkezéseknek meg kell felelniük az Alaptörvény és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) előírásainak, az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdés első fordulata esetében — bár törvény nem szabályozza a helyi társadalmi viszony rendezését — törvényi rendelkezés korlátja lehet a partikuláris szabályozásnak. ( AB határozat 30. pont).

Az önkormányzatok közösségi együttélést szabályozó rendeletek alkotására való felhatalmazásának kereteit — tekintettel arra, hogy a felhatalmazás alapvető jogok korlátozására irányul — közvetlenül az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, valamint az azt közvetítő jogszabályok jelölik ki, amelyekkel az önkormányzati rendelet az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése értelmében nem lehet ellentétes ( AB határozat 39. pont).

A helyi szabályozás jogszerűségét tekintve vizsgálandó, hogy a rendeletek az Alaptörvény I. cikkének megfelelően az egyes alapjogokat a közösségi együttélés alapvető szabályaira hivatkozva ténylegesen más alapvető jog érvényesülése, vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának

tiszteletben tartásával korlátozzák-e, miként az is, hogy a helyi sajátosságok megalapozzák-e a tilalmazott magatartásokat és azok jogkövetkezményeit ( AB határozat 42. pont).

A Kúria a Köf.5032/2017/4. határozatában megállapította, hogy meghatározott cselekmény vonatkozásában a többes jogkövetkezmény kilátásba helyezése önmagában nem jogellenes, hiszen elvileg egyidejűleg különböző felelősségi alakzatok valósulhatnak meg (szabálysértési tényállás, kárfelelősség, objektív felelősség stb.) Ugyanazon felelősségi alakzat tekintetében a többes szankcionálás azonban már sérti a jogbiztonság elvét, ezáltal az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével ellentétes. A Kúria álláspontja szerint, ha ténylegesen teljesen azonos a tényállás és a felelősségi alakzat is, akkora Jat. 3. §-a miatt a helyi szabályozás jogellenes. Ha nem teljesen tisztázott, hogy pontosan mi az eltérés alapja és indoka, akkor a Jat. 2. § (1) bekezdés szerinti normavilágosság követelménye sérül.

A Kúria e tárgyban hozott határozatai alapján megállapítható, hogy csak azokban az esetekben indokolt az önkormányzati rendeletalkotás, amikor nincs magasabb szintű jogszabály, amely szabályozná, a helyi közösség által sérelmezett normaszegést.

A Jat. 3. §-a alapján a szabályozás nem lehet indokolatlanul többszintű, valamint a jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes. Ez jelenik meg az önkormányzati rendeletekben, amikor szabálysértési tényállásokat minősít közösségi együttélés szabályait megszegő cselekménynek.

Az ingatlantulajdonosok lakásának belseje, annak tisztántartása, higiéniája nincsen összefüggésben semmilyen közérdekkel, sőt, azok a magánszféra és a védett otthon elemei, és mint ilyenek, az Alaptörvény és törvények által egyértelműen védettek a beavatkozással szemben. Sértik az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogot, valamint a VI. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt magán - és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, valamint az otthon nyugalmát. Ellentétesek a magánszféra Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) általi szabályozásával, továbbá az önkormányzati rendeletalkotásra felhatalmazó Mötv. rendelkezések céljával is, ugyanis az ilyen tartalmú rendeletek esetében fel sem merülhet olyan közösségi érdek, amely okot adhatna a tulajdonosok magánélethez való jogának jogszerű korlátozására.

Az önkormányzati rendeletek számos esetben tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyeket magasabb szintű jogszabályok már szabályoznak és közigazgatási hatósági eljárások keretében lehetőséget nyújtanak a jogsértő magatartások szankcionálására. A legáltalánosabb ilyen eszköz a birtokvédelem és a birtokvédelmi eljárás, amelyet a Ptk. illetve a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015.(11.16.) Korm. rendeletet szabályoz Az együttélés alapvető követelményeivel "ellentétes, botrányos, tűrhetetlen, a jóérzést sértő vagy elrettentést keltő" magatartást pedig a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 170. §-ában foglalt garázdaság tényállása fedi le.

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 17. § (4) bekezdése kifejezetten rendelkezik a parlagfű irtásának kötelezettségéről, míg a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 221/2008. (VIII. 30.) Korm. rendeletállapítja meg a felmerülő költségek és azok megtérítésének szabályait. A növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet pedig meghatározza a földhasználókra vonatkozó károsítok (gyomnövények, kártevők, és károkozók) elleni védekezési kötelezettséget és azok részletszabályait.

A közegészségügyi, illetve a szomszédos lakók nyugalmát zavaró tevékenységekkel kapcsolatos rendeletek nem helyi sajátosságok, nem helyi közügyek, hanem törvény és magasabb szintű jogszabályok által már szabályozott tárgykörök. Az ilyen rendeletek ellentétesek az Alaptörvénnyel, mert törvény által szabályozott tárgyköröket szabályoznak, továbbá a Jat. 3. §-ában biztosított alapelvvel, amelynek értelmében - ahogy korábban már említésre került - a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű.