Komádi Város Önkormányzata Képviselő-testületének 11/2017. (III. 23.) önkormányzati rendelete

helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításról

Hatályos: 2017. 03. 24- 2024. 07. 04

Komádi Város Önkormányzata Képviselő-testületének 11/2017. (III. 23.) önkormányzati rendelete

helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításról

2017.03.24.

Komádi Városi Önkormányzat Képviselő-testülete az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24. § (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, Komádi Városi Önkormányzat Képviselő-testülete Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 4/2014. (IV.16.) önkormányzati rendelet 3. mellékletében biztosított véleményezési jogkörében eljárva, a képviselő-testület valamennyi bizottsága véleményének kikérésével, a következőket rendeli el:

1. § A képviselő-testület helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánítja a „Varsánykerti-tó” nevű területet.

2. § (1) Az 1. § szerinti helyi jelentőségű védett természeti terület kiterjedése 4,6992 ha, ingatlan-nyilvántartási helyrajzi száma: komádi belterület 2579.

(2) A terület természeti értékeinek felsorolását és természetvédelmi kezelési tervét a rendelet melléklete tartalmazza.

3. § A védetté nyilvánítás indoka és természetvédelmi célja madárvédelmi, természetvédelmi és élőhelyi adottságok megőrzése.

4. § A terület természetvédelmi kezelési feladatait ellátó szervezet Komádi Városi Önkormányzat.

5. § (1) Ez a rendelet kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) A rendelet kihirdetéséről és végrehajtásáról, valamint egy példányának a működési területe alapján érintett nemzeti park igazgatóság részére történő megküldéséről a jegyző gondoskodik.

1. melléklet

Komádi település keleti szélén található Varsánykerti-tó bemutatása, a védettség indoklása és természetvédelmi kezelési terve
2017. március 21.
Készítette:
Motkó Béla természetvédelmi szakértő
5538 Biharugra, Kossuth u. 33. sz.
Telefonszám: +36 30 277 3514
e-mail: bela.motko@gmail.com
nyt. szám: SZ-008/2016.
Tartalom

I. Bevezető rész. Komádi település és környezetének tájföldrajzi története, különös tekintettel a múltbeli és jelenkori vízrajzi viszonyokra, védett területek-kiemelt értékek

1. A település rövid története, térségi jelentősége

2. Természeti környezet, vízrajz

3. Komádi térségében található védett (országos és/vagy közösségi jelentőségű) területek hálózata

II. Megalapozó rész. A Varsánykerti tó bemutatása, helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításának indoklása

1. A Varsánykerti tó földrajzi lehatárolása, keletkezése, állapotának leírása

2. Természeti értékek leltára

3. Helyi védettség megalapozottsága

III. A Varsánykerti tó természetvédelmi kezelési terve

1. Természetvédelmi célkitűzések

2. Természetvédelmi stratégiák

3. Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

BEVEZETÉS

I. Komádi település és környezetének tájföldrajzi története, különös tekintettel a múltbeli és jelenkori vízrajzi viszonyokra

1. A Település rövid története, térségi jelentősége

Komádi település története a régmúlt időkbe nyúlik vissza, amelyet nem csak a történelem viharai, de a sajátos természeti környezet és annak változásai is behatóan érintettek.
A település eredete, nevéből visszavezethetően egészen az i.sz. 5. századig követhető. A nagy részletességgel és igen színvonalasan megírt helytörténeti írások szerint (Komádi története és népélete, 2001. Írta és szerkesztette: Dr. Makai Sándor) a település neve, annak etimológiája alapján (Kumadin) kelta eredetű, így elképzelhető, hogy az első évszázadokban kelták éltek a vidéken (ebben a kérdésben nem egységes az álláspont). A honfoglalást megelőzően, a VII. században avarok majd dákok jelenléte bizonyított, de a Váradi Regestrum 1091-ben már (Comad) Komád néven, magyar településként jegyzi. Abban egységes a helytörténeti visszaemlékezés, hogy Komádi igen ősi település és már a XI. századtól magyar településként van számon tartva. Komádi környezetében található elnevezések –Irász-Iráz, Kólti-Kót, Eöss-Ősi– mai napig őrzik a történelmi múlt kisebb településeinek az emlékét, mint ahogyan az is érdekes, hogy Komádit többször Kis-, és Nagy Komádiként említik. A középkor derekán már jelentős lélekszámú település többször elnéptelenedett, majd újra népesült. Az ekkor már Komádiként említett település térségi jelentősége, lélekszáma követte a természeti környezet szélsőséges változásait (aszály, marhavész, földrengés, járványok) és a történelem sodrását (tatárdúlás, majd a törökvész, később a Rácok dúlása). Ezek a hatások többször megtizedelték, népességét erősen lecsökkentették vagy éppen elnéptelenítették. Ugyanakkor Komádi a Sárrét „tengerében” letelepedésre és megélhetésre alkalmas hely volt, így az rendesen újra népesedett (a lakosság egy része nem egyszer talált menedéket a Sárrét idegenek számára félelmetes mocsár-rengetegében). Komádi a középkor csendesebb időszakaiban „nagy faluként” volt számon tartva.
Komádi jelentősége a kiegyezést követően, köszönhetően többek között a Nagyváraddal összeköttetést létesítő vasútvonal megépítésének és a XIX. században elvégzett, az Alföld szinte egész területét érintő folyamszabályozási és vízrendezési (mocsarak lecsapolása) munkálatainak, jelentősen megnőtt. Korabeli jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint a híres Komádi vásár, ahová a térségen kívül még Erdélyből is érkeztek vásárlók és kereskedők. A Trianoni döntést megelőzően Komádi települése a 3. legnagyobb területű vármegyéjének (Bihar Vm.) a Mezőkeresztesi (ma Biharkeresztes) járásához tartozott. A Sebes-Körös földrajzi és sok más tekintetben is összeköti a völgyében található magyarországi, partiumi és erdélyi településeket.
Napjainkban Komádi a Sárréti (ezen belül a Kis-Sárrét) térség egyik fontos települése, 2001-től városi rangban. A település lakosaink száma több mint 5000 fő, területe (a településhez tartozó közigazgatási külterülettel együtt) valamivel meghaladja a 140 km2-t.

2. Természeti környezet, vízrajz.

Ahogyan arról már esett szó, Komádi a Sárrét egyik jelentős települése, közelebbről (mivel a Sebes-Körös hatása érvényesül) a Kis-Sárrét része. A térségben a legjelentősebb külterülettel rendelkező település történelme és mindenkori élete szorosan összefüggött és összefügg ma is a tájat éltető vagy olykor sújtó vizével, a Sebes-Körössel. A XIX. századi vízrendezéseket megelőzően a Sárréti táj merőben eltért a ma ismerttől. A víznek, a Sárrétnek az itteni települések életében, az itt élő emberek megélhetésében, a tájra jellemző gazdasági és kulturális formák létrejöttében alapvető és meghatározó szerepe volt.
A tájgazdálkodásra a „rétművelés” volt jellemző, amiben a ma domináns szántóföldi művelés csak igen kicsi területekre (szigetekre) korlátozódott. Döntően a rét adta a kenyeret. A kiterjedt mocsárvilágban halászok, pákászok, csíkászok, ridegpásztorok, madarászok, méhészek élték könnyűnek közel sem nevezhető életüket. A rét sokszor menedéket is nyújtott a betörő ellenségektől, így biztosítva a túlélést és újrakezdést. Komádi település külterületi elnevezései ma is hűen őrzik a Sárréti múlt emlékeit (pl. Iszap, Úsztató, Zsombékos, Kenézi-rét, Nagy ér-hát, Farkas-sziget, Csáfor nádas stb.).
Az alábbi térképrészlet jól jelzi a víz hatását a vidék arculatára (mapire.eu). Az első katonai felmérésen (1763-1787) a kor technikai színvonalán pontosan, de a terep járhatóságának függvényében Komáditól keletre és nyugatra nemes egyszerűséggel, de nagyon is gyakorlatiasan szinte csak vízjárta térséget láthatunk.
A fenti térképen fontos megfigyelni a Sebes-Körös eredeti, viszonylag kanyargós és településhez közel futó medrét.
A későbbi felméréseken a térkép részletessége jelentősen javul. A második katonai felmérésen (1806-1869) a Sebes-Körös már szabályozott állapota látható, de az is megfigyelhető, hogy a sárréti jelleg a folyó környezetében még megmarad.
A sorban folytatódó III. Katonai felmérés a földrajzi nevek tekintetében és az ábrázolásban még pontosabb, de az 1941-es gyakorlatilag már a jelen állapotokat és használatos területneveket mutatja. Ezen a térképen azt is megfigyelhetjük, hogy a hajdani sárréti viszonyokat őrző erek, mocsármaradványok, időszakosan vízjárta pusztarészek a mai napig fennmaradtak. (Ennek köszönhető, hogy napjainkban természeti értékekben gazdag és nagy jelentőségű élőhelyek, értékes élőhely-mozaikok létükkel helyet és teret adtak a Bihari-sík Tájvédelmi körzet kapcsolódó részeinek, a Körös-Maros Nemzeti Park kezelésében levő kis-sárréti részterületnek és az Európai Uniós szintű védelmet élvező Natura 2000 hálózat erre a vidékre eső területeinek.)
Ezután az érdekes földrajztudományi, történeti kitekintés után, és a térképeket szemlélve mondhatjuk, hogy a XIX. századi folyamszabályozási és vízrendezési munkák a sárréti táj arculatát alapvetően megváltoztatták.
A táj mai arculatának megismeréséhez fontos, hogy a Sebes-Körösnél egy kicsit elidőzzünk.
A kalotaszegi dombok között eredő Sebes-Körös (teljes hossza: 209 km) Csucsánál már igazi folyó képét mutatja. A változatos tájakon futó vize a Király-erdőt elhagyva (Révi szoros), Nagyvárad folyójaként és a Partium után ér ki az Alföldre. A vízrendezés előtt vizének mintegy kétharmada a Kis-Sárrét mocsarában, lapályaiban veszett el, medre ezen a szakaszon nem is volt ismeretes (lásd a korai felméréseket). Itt a Sebes-Körös Sárrétje igen jelentős, mintegy 350 km2 területű volt (szűken fele a Berettyó Nagy-Sárrétjének). A Kis-Sárrét több jelentős és számtalan kisebb mocsarat foglalt magában, amelyek között hátasabb részek is voltak, ezért teljesen összefüggő mocsár nem alakult ki. A kanyargós és rétbe veszett Sebes-Körös árvizei éltették ezt a vidéket, és hozták létre a Kis-Sárrét mocsárvilágát. Az itt élő emberek már viszonylag korán igyekeztek némi vízrendezéssel a tartósan száraz „szigetek” területét növelni. Életmódjuk, építkezésük, a mindennapi élet gyakorlata szervesen alkalmazkodott a természeti viszonyokhoz. Bár arról volt szó, hogy a Sebes medre a Sárrétbe veszett, de egyes ágak (pl. a ma is létező Holt-Sebes-Körös) ismertek voltak, csakúgy, mint a ma is meglevő, de szabályozott mellékfolyók, mint a Toprongyos, Korhány és a Köles-ér.
A következő képen jól látható az az ágas-bogas vízrajzi állapot, amely a Körösfőnél eredő Sebes vízgyűjtő területét mutatja. (Ezen felül részben követhetjük a Berettyó és a Fekete-Körös vízgyűjtő területének egyes részletét és azt a helyzetet, amely ezeknek a vizeknek a szabályozást követő állapotában a mai sárréti viszonyokra, kis vízfolyásokra és szövevényes csatornahálózatra jellemző.)
A folyó és a táj életében a már említett, országos méretű és grandiózus folyamszabályozási és vízrendezési munkák alapvető változást hoztak. A kanyarulatok levágása után a Sebest hosszú szakaszokon „egyenes” és „magas falakkal” (árvízvédelmi töltések) határolt mederbe kényszerítették. A mocsarak nagy részét kiterjedt csatornahálózattal kiszárították, emberi életre és mezőgazdasági termelésre alkalmassá tették. A vidéken élő emberek életmódja és a gazdálkodási formák ezáltal gyökeresen átalakultak. A régi réti világ eltűnésével a térség agrárvidékké változott. Az utolsó nagy tájalakító munka a múlt században végzett melioráció volt, mellyel a vidék tovább „szárítására” törekedtek az akkori agrárgondolkodás céljai szerint. Ám a táj ma is emlékezik a hajdani világra. A Sárrét itt-ott makacsul ellenállt és szigetesen szétszórt formában (érmaradványok, mocsárfoltok) ugyan, de a Kis-Sárrét helyenként ma is őrzi egykori arcát.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a Kis-Sárrét még a mai állapotában is rendkívüli változatos, természeti értékekben rendkívül gazdag, de ez egyben azt is jelenti, hogy ennek a hosszan tartó fenntartása környezetkímélő és természetbarát gazdálkodási formákat és szemléletet igényel. Ennek csak az egyik oldalról letéteményesei a térségben található országos jelentőségű védett és a Natura 2000 hálózat területei, másik oldalról például az agrártermelésnek és tájhasználatnak is idomulnia kell ehhez a sajátos tájhoz, melynek hosszú távon való fenntartásában a térség lakossága is érdekelt. A Magyar természetvédelmi igazgatás, illetve a civil szervezetek előkészítő munkájának köszönhetően az Európai Unió jelentős forrásokkal támogatja a fenntartható tájhasználatot és a diverzitás megőrzését – lásd Agrár-Környezetgazdálkodási horizontális és zonális célprogramok, melyek a térségben gazdálkodókat is érintik.)
A Kis-Sárrét vidékének mai állapotát legjobban a mozaikos jelzővel lehet leírni. A szántó-területek mellett fennmaradtak változó vízhatású (üdébb és szárazabb), de igen értékes kaszáló- és legelő területek (puszták), tovább élnek a hajdani vízi világ hírnökei (erek, mocsarak), a talaj szerkezetével, fizikai tulajdonságaival (kötött, agyagos sok helyen szikes) összhangban létesített halastavak, kubikgödrök, kisebb vízfolyások és csatornák, valamint erdők és erdőfoltok, illetve a kis vízfolyások és csatornák. Az élőhelyek és ezek komplex rendszere a kis-sárréti tájnak jelentős ökológia és ökönómia potenciálját jelentik.
Az alábbi légi felvételen a Körösnagyharsány határában található fokozottan védett Sző-rét mocsara látható, mely egy igen jelentős (fokozottan védett természeti terület) emléke a sárréti világnak.

3. Komádi térségében található védett (országos és/vagy közösségi jelentőségű) területek hálózata

Komádi település szűkebb és tágabb környezetében jelentős kiterjedésű és változatos, természeti értékekben rendkívül gazdag, különböző típusú védettséggel definiált (országos és közösségi szintű) területek találhatók.
A településtől északra (külterületének jelentős részén) a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Bihari-Sík tájvédelmi körzetének részterületei találhatók. Az 1998 februárjában létrehozott tájvédelmi körzet 17095 hektár kiterjedésű, a Berettyó és Körös vidéken található kistájak természetvédelmi és tájképi értékeinek oltalmára jött létre. A Tájvédelmi Körzet 33 Hajdú-Bihar megyei település közigazgatási határán fekszik. A tájegység jellegében, de szigetszerűen őrzi a hajdani Sárrét emlékeit, a másodlagos, ugyanakkor természeti értékekben gazdag tájat és annak jellegzetes élővilágát. A Bihari-Sík közösségi jelentőségű (Natura 2000 SPA* és SCI* terület is egyben).
A Sebes-Körös folyó - szabályozottsága ellenére - teljes szakaszán Natura 2000 (SPA) védelmet élvez, csakúgy, mint a kis vízfolyások közül a Holt-Sebes-Körös, Toprongyos, Korhány és Köles-ér.
A Sebes-Köröstől délre a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kis-sárréti részterülete (Biharugrai Tájegység) található. A tájegységen található mocsár maradványok (Kivágási-legelő, Vátyon, Ugrai-rét, Sző-rét, Eperjes), azon túl, hogy országosan védett természeti területek (Nemzeti Park), a térségben leghűbben őrzik a Kis-Sárrét ősi arculatát. A vizes (szemiakvatikus) területek egy része emellett a Ramsari területek jegyzékében is szerepel (Nemzetközi jelentőségű vizes- és madárélőhely).
Az alábbi légi felvételen és fedvényeken jól láthatók az említett területek földrajzi lehatárolása.(forrás: GoogleEarth – Zöld: Natura 2000 SPA és Kék: Natura 2000 SCI fedvény)
*Natura 2000 SPA/SCI: Különleges madárvédelmi (SPA) és Különleges természetmegőrzési (SCI) területek, melyek az Európai Unió vonatkozó madár- és élő-helyvédelmi irányelveire támaszkodnak, azokkal képeznek összhangot.
MEGALAPOZÁS

II. A Varsánykerti tó bemutatása, helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításának indoklása

Jelen tanulmány célja alapvetően annak megindokolása, hogy az eddig semmiféle védettséggel nem rendelkező, a település belterületén levő néhány hektáros, eredetét tekintve mesterséges, de mai állapotában természetközeli állapotokkal jellemezhető kis tó hogyan illeszkedik a térség természeti- és tájképi értékeinek a sorába, hogyan gazdagítja az adott települést, nagyobb perspektívában: miként hat pozitívan és szolgálja az érintett lakosság jólétét.
A Varsánykerti tó olyan vizes élőhely, amely már jelen állapotában is érték hordozója, de további fejlesztésekkel jelentős, a természetvédelmi célokkal összhangban levő, de azokon túlmutató lehetőségeket is hordoz.
Komádi belterületén, a tanulmány tárgyán kívül, még egy mesterségesen létrehozott, de új keletű vizes élőhely található a furtai útfél mellett. Ezen kívül a térségben több hasonló kis tó található. Ezek közöl mindegyiknél jól megragadható azok tájképi és természetvédelmi fontossága. Ilyenek például a zsadányi benzinkútnál található, időszakosan leszáradó sekély tó és a falu közepén fellelhető Pap-tava. Biharugra (Zsadány felőli) szélén élőhely rekonstrukciós projekt keretében a Vásár-tó került kialakításra és a Bihari Madárvárta (KMNPI vagyonkezelésű) közvetlen szomszédságában szintén egy rekonstrukciós beruházással két, jellegükben eltérő, de rendkívül fontos víztér létesült. Ez a néhány példa is jelzi, hogy ilyen jellegű élőhelyek (esetenként tovább vitt fejlesztések) nem ritkák a tájegységen.
A lenti képen a Biharugrai Vásártó látható, amely egy roncsolt (illegális szemétlerakó), és burjános (náddal, cserje és fajövésekkel sűrűn benőtt) terület rekonstrukciójának segítségével nyerte el mai állapotát. (A beruházás 2013 ősze és 2014 tavasza között zajlott.)

1. A Varsánykerti tó földrajzi lehatárolása, keletkezése, állapotának leírása

Lehatárolás
A Varsánykerti tó Komádi település keleti szélén, közvetlenül a településről Magyarhomorog irányába vezető közlekedési út (Fő út) jobb oldalán található.
A tó hosszában közelítőleg észak-déli tájolású, nyugati és déli oldalát a település legszélső belterületi telkei illetve lakóingatlanjai (Attila és Hunyadi utcák) határolják. Északi (rövidebb) oldala keskeny mezsgyével elválasztva, közvetlenül a Fő úttal, keletről kis parcellás zártkerttel határos.
Alapadatok:
A terület északi sarkának koordinátája (2):
WGS84: 47°00’50.28”/21°30’34.63”
EOV: 837171/188474
Helyrajzi szám:belterület 2579
Tulajdonos:Komádi Város Önkormányzata
Művelési ág:kivett (anyaggödör)
Kiterjedése:4,6992 ha
A tó hossza (közelítő adat): 350 méter
Legnagyobb/legkisebb szélesség (közelítő adat, beleértve a parti növényzetet is): 130m/70m
Szabad vízfelület nagysága (közelítő adat): 2,4 hektár
A part menti növényzettel (nád, gyékény) fedett zóna szélessége változó:2m-40m
A mellékelt légi felvételen (forrás: GoogleEarthfedvény QGIS projektben) ábrázolva a Varsánykerti tó és közvetlen környezete

A tó keletkezése
Keletkezésének idejére pontos adatot nem találtam, de az bizonyos, hogy vályog építőanyag (tégla, vert vályog alapanyag) több évtizedes kitermelése során keletkező gödörről van szó, tehát eredeti és feldolgozott anyaga Komádi és a környező települések fal anyagában található. A vályog az égetett és egyéb építőanyagok elterjedése előtt az alföldi építkezésekben szinte kizárólagos fontosságú alapanyag volt. Tekintettel a vályogvetésre alkalmas talajtípusra (fizikailag kötött, agyagos), a keletkezett anyag-gödör medre jó vízzáró tulajdonságú, ezért az összefolyt belvizeket, összegyűjtött csapadékot megtartja, így az évtizedek során egy kistóvá, természet-közeli élőhellyé alakult át.
A tó jelenkori állapotának leírása
Helyszíni bejárás során karakteres szelvényű, esetleg műtárggyal szabályozott, becsatlakozó csatornát nem találtam (egyes helyeken viszont a terep adottságai miatt nem lehetett közlekedni), így feltételezhető, hogy a víztestnek jelenleg sem feltöltési, sem lecsapolási lehetősége nincs. Vízszintjét döntően a csapadék és a környező területek domborzati viszonyaiból következő becsorgások alakítják. Pontos információt a kérdéses terület talajvíz-állapotairól nem találtam, de ennek hatása sem zárható ki. Átlagos csapadékviszonyok között a tó (illetve annak egy része) folyamatosan vízborított, de szélsőségesen meleg és aszályos időszakban részben vagy teljesen ki is száradhat, a vegetációból ítélve a meder mélysége változó.
A tó parti-zónáját változó szélességű (lásd az alapadatoknál), parti növényzet borítja, amely jellegénél fogva madár-költőhelynek is alkalmas.
A tó jelenlegi állapotában több, degradációt okozó, veszélyeztető tényezőt is lehet találni. Az egyik legszembetűnőbb a part több helyén megfigyelhető, számottevő mennyiségű kommunális hulladék elhelyezése. Nem ennyire szembetűnő, de feltételezhető a keleti oldalon található, mezőgazdaságilag hasznosított (növénytermesztés) területrészről műtrágya és növényvédőszer maradványok ki- és bemosódása (pontos megállapítás vízminőség és talajminta célzott vizsgálatával lehetséges). Ennek és a kommunális hulladéknak határozottan negatív hatása van a tó biológiai egyensúlyára (pl. eutrofizáció, mérgezés). Természetvédelmi szempontból problémát jelenthet a lakóingatlanok relatív közelsége, mint zajszennyezési forrás, és úgy is mint más humán eredetű zavaró hatások. A problémák sorába illik a vízkormányzás lehetőségének hiánya is.
Mindezen problémák ellenére a Varsánykerti tó egy másodlagos, de már jelen állapotában is értékes természet-közeli vizes élőhely, amely tájkép értéke és a gazdag madárvilág miatt rendkívül értékes. Ez az ökológiai potenciál sok, a természeti értékek fejlesztését, lakossági-jóléti célokat szolgáló beruházásnak lehet az alapja.
A következő oldalon található fényképfelvételek tájékoztatnak a Varsánykerti tó habitusáról kora tavaszi aszpektusban.
(felvételek készítésének időpontja: 2017. 03. 14.)
A Varsánykerti tó látképe a Fő út felől
Nádas sziget és a tómeder változó szélességű szegélynövényzete
A tó látképe a József Attila utca felől
Illegális szemétlerakó-hely a tó déli oldalán
A szomszédos zártkert mezőgazdaságilag művelt, kisparcellás területe

2. Természeti értékek leltára

A Varsánykerti tó az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási rendszer (Á-NÉR) szerint az Egyéb Élőhelyek (U7- Homok-, agyag-, tőzeg- és kavicsbányák, digó- és kubikgödrök) kategóriájába tartozik. Az élőhelyi besorolást pontosítva: kistó jellegű, vizes (szemiakvatikus) élőhely, jelentős szabad vízfelülettel és nád-gyékény jellegű, változó mederbenyúlás szélességű szegélynövényzettel.
A terület botanikai értékek szempontjából irreleváns. Az élőhelyre jellemző vízkedvelő növényzet dominanciája található. Társulástanilag az élőhely jellemzően nádas és magassásos. Jellemző fajai: a nád (Phragmites communis), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), virágkáka (Butomus umbellatus) stb. A koratavaszi aszpektus miatt egyéb lágyszárú, vagy vizes élőhelyhez kötődő mocsári növényzet megfigyelésére nem volt lehetőség, erről más forrásból sem rendelkezem adatokkal. Feltételezhető, hogy a tipikus hínártársulásra jellemző fajok (pl. békatutaj – Hydrocharismorsus ranae) itt is jellemzőek, illetve a tó eutróf jellege miatt jellemző a lebegő hínárnövényzetet.
A parti zónában sudaras fás növényzet nincs, de hamvas(?) fűz és akácjövések találhatók. A part egyes részein nem túl széles sávban bokros (jellemzően kökény) növényzetet találtam, helyenként invazív (gyalogakác-Amorpha fruticosa) fajjal vegyesen. Az említett invazív faj bár jelen van a területen, de jelen állapot szerint nem dominál. A part helyenként leromlott jellege miatt lágyszárú invazív növények is előfordulhatnak.
A területre jellemző alacsonyabb rendű, gerinctelen faunaelemekről nincsenek felmérésen alapuló információk (a terület ilyen szempontból nem volt vizsgálva), de a tipikus fajok (csíkbogarak, szitakötők, csíborok, szegélyes vidrapók, planktonikus élőlények, csigák stb.) feltehetően előfordulnak.
A terület elsősorban értékes madár-élőhelyként funkcionál, aminek az élőhely fizikai adottságain és jellemzőin kívül a megfelelően széles és változatos táplálékbázis a fundamentuma. Ez arra enged következtetni, hogy a gerinctelen fauna-elemeken kívül a tó, környezeti feltételekre nem különösebben érzékeny halfajokkal (pl. ezüst kárász- Carassius auratus) is be van népesedve, de más, köztük esetleg ritkább (pl. réti csík – Misgurnus fossilis) halfajok jelenléte sem kizárható. Ez utóbbi faj megtalálása esetén nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a mára tóvá fejlődött gödör a Sárrét egy jellemző darabkáját zárja magában.
Kétéltűek és hüllők (melyek minden faja oltalom alatt áll) közül a kecskebéka (Rana esculenta) és a vöröshasú unka (Bombina bombina) a tárgyalt élőhelyen biztosan megtalálható. A két leggyakoribb előfordulású gőténk (Triturus sp.) is valószínűsíthetőek a területen. Ebben az értelemben a Varsánykerti tó igen értékes kétéltű petéző-hely. „Ahol béka van, ott sikló is van”. A vízisikló (Natrix natrix) bizonyosan megtalálja itt az életfeltételeit.
A terület madárvilága gazdag. Ez a tény már önmagában is indokolja a terület helyi védetté nyilvánítását. A vizes élőhelyek eleve számos madárfaj számára vonzóak. Mivel egy ilyen természetközeli élőhely számtalan kisebb habitat komplex együtteséből áll össze, úgy az ezt felkereső madárvilág is népes és változatos. Számos alkalommal lehet itt megfigyelni védett és fokozottan védett madárfajokat. Ezen fajok egy része itt költ, más részük csak alkalmi vendég, vonuláskor vagy táplálékszerzési céllal keresi fel a területet. A gyakoribb fajok leltárszerű felsorolása a védetté nyilvánítás szempontjából kiemelten fontos. Aki nem kíván elmélyülni a vizes élőhelyek apróbb, de ugyanúgy fontos és jellemző élőlényeinek a vizsgálatában, az a madárvilágon keresztül is ízelítőt kaphat az régi sárrét élővilágának színes és látványos forgatagáról.
Táblázat: A Varsánykerti tó madárvilága, az itt fészkelő vagy alkalmilag megfigyelhető fajok tételes felsorolása.

sz.

Faj neve

Tudományos neve

Előfordulásának minősége

1.

Fehér gólya

Ciconia ciconia

rendszeres, táplálkozó hely

2.

Fekete gólya

Ciconia nigra

alkalmi, vonuláskor táplálkozó hely

3.

Szürke gém

Ardea cinerea

alkalmi, táplálkozó hely

4.

Nagy kócsag

Egretta alba

alkalmi, táplálkozó hely

5.

Törpegém

Ixobrychus minutus

költése is lehetséges

6.

Üstökösgém

Ardeola ralloides

alkalmi, táplálozó hely

7.

Vörös gém

Ardea purpurea

alkalmi, táplálkozó hely

8.

Bölömbika

Botaurus stellaris

alkalmi

9.

Kanalasgém

Platalea leucorodia

alkalmi

10.

Bütykös hattyú

Cygnus olor

alkalmi

11.

Nyári lúd

Anser anser

alkalmi, kis számban költhet is.

12.

Csörgő réce

Anas crecca

alkalmi

13.

Tőkés réce

Anas platyrhynchos

rendszeres, költő faj

14.

Böjti réce

Anas querquedula

alkalmi

15.

Kanalas réce

Anas clypeata

alkalmi

16.

Barátréce

Aytha ferina

rendszeres, költő faj

17.

Cigányréce

Aythya nyroca

alkalmi, de költhet is

18.

Kis bukó

Mergus albellus

vonuláskor alkalmi előfordulás

19.

Barna rétihéja

Circus aeruginosus

rendszeres, fészkelhet is

20.

Kabasólyom

Falco subbuteu

alkalmi, táplálkozó

21.

Guvat

Rallus aquaticus

költő faj

22.

Pettyes vízicsibe

Porzana porzana

alkalmi, fészkelő is lehet

23.

Szárcsa

Fulica atra

rendszeres, költő faj

24.

Vízityúk

Gallinula chloropus

rendszeres, költő

25.

Gólyatöcs

Himantopus himantopus

alkalmi, megfelelő vízmélységnél megjelenhet

26.

Gulipán

Recurvirostra avosetta

alkalmi, megfelelő vízmélységnél megjelenhet

27.

Sarlós partfutó

Calidris ferruginea

alkalmi, sekély víz és iszapföveny meglétekor

28.

Sárszalonka

Gallinago gallinago

alkalmi, sekély víz és iszapföveny meglétekor

29.

Füstös cankó

Tringa erythropus

alkalmi, sekély víz és iszapföveny meglétekor

30.

Piroslábú cankó

Tringa totanus

alkalmi, sekély víz és iszapföveny meglétekor

31.

Dankasirály

Larus ridibundus

alkalmi, táplálkozó hely

32.

Sztyeppi sirály

Larus cachinnans

alkalmi, táplálkozó hely

33.

Küszvágó csér

Sterna hirundo

alkalmi, táplálkozó hely

34.

Fattyúszerkő

Chlidonias hybridus

alkalmi, táplálkozó hely

35.

Kormos szerkő

Clhidonias niger

alkalmi, táplálkozó hely

36.

Kakukk

Cuculus canorus

költő (nádi énekesek fészekparazitája)

37.

Jégmadár

Alcedo atthis

alkalmi, megfelelő partfal esetén költhet

38.

Gyurgyalag

Merops apiaster

alkalmi, vonuláskor táplálkozó hely

39.

Füsti fecske

Hirundo rustica

alkalmi, táplálkozó hely

40.

Molnár fecske

Delichon urbica

alkalmi, táplálkozó hely

41.

Barázdabillegető

Motacilla alba

alkalmi, környező mg. területeken gyakori

42.

Kékbegy

Luscinia svecica

alkalmi fészkelő lehet

43.

Foltos nádiposzáta

Acrocephalus schoenobaenus

fészkelő

44.

Nádirigó

Acrocephalus arundinaceus

fészkelő

45.

Nádi sármány

Emberiza schoeniclus

fészkelő

46.

Poszáta félék

Sylvia sp.

bokros részeken fészkelő

47.

Tövisszúró gébics

Lanius collurio

bokros részeken fészkelő

48

Barkóscinege

Panurus biarmicus

alkalmi megjelenés

49.*

Függőcinege

Remiz pendulinus

megfelelő fészkelő fa (fűz) esetén megjelenik
Ez a 49 madárfajt tartalmazó táblázat csak tájékoztató jellegű. Sok minden múlik az adott élőhely minőségén és a szomszédos területek „madárszemmel” vett kínálatán. Élőhely-fejlesztéssel az élőhely diverzitása, így az otthont találó fajok száma is emelkedhet.
Emlősfajok közül a pézsmapocok (Ondatra zibethicus), hermelin (Mustela erminea),vízi(kósza?)pocok (Arvicola terrestris/Arvicola amphibius) fordulhat elő a területen, a róka (Vulpes vulpes) rendszeres lehet, de a vidra (Lutra lutra) alkalmi jelenléte is lehetséges.
Az élővilág fentiekben taglalt változatossága és évszakos változékonysága jól mutatja a terület értékét.
Néhány fajjal illusztrálva: cigányréce, tőkés réce és vízityúk

3. A Helyi védettség megalapozottsága

A korábbiakban taglalt táj- és településtörténeti áttekintés, valamint a helyi védelemre tervezett terület természeti értékeinek bemutatását követően néhány gondolatban szeretném felsorolni azokat az indokokat, érveket, melyek ezt hasznos jogi aktust megalapozzák.
Általánosan
- A védett területek növelése soha nem öncélú tevékenység, végső soron a jövő nemzedék felé tett felelős gondolkodás és jelen időszakban az emberi életminőség javítását (is) szolgálja.
- Komádi szűkebb és tágabb környezete természeti értékekben rendkívül gazdag, a Kis-Sárrét, mint kistáj változatos, unikális jellegű.
- Ez a gazdagság a táj- és kultúrtörténeti emlékekre, hagyományokra egyaránt vonatkozik. A hatékony természetvédelem ezekre az értékekre is épít.
- Fontos, hogy ezek az értékek megismerhetőek és bemutathatóak legyenek.
- Egy ilyen és hasonló terület természetvédelmi szempontokat szem előtt tartó rehabilitációja, az élőhely-fejlesztések során pozitív irányba ható minőségi változások keletkeznek. Ez nem csak az ökológiai szempontok szerint kívánatos, de a település gazdasági lehetőségeit is növelik.
- Már önmagában a védettség ténye jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a legjelentősebb károsító folyamatoknak a törvény erejével hathatósan gátat lehessen szabni.
Konkrétan
- A Varsánykerti tó tájképileg is értékes színfoltja a településnek.
- Az ilyen és hasonló vízterek és élőhely típusok, ha izoláltnak is tűnnek, egyáltalán nem azok, ilyen módon is szerves és fontos részei a térség ökológiai rendszerének, részei az ökológiai folyosóknak.
- Az élővilág képviselői egy részének ez az élőhely önmagában az életet jelentő otthonterülete, mások (pl. a madarak) összekötik a közelebbi és távolabbi élőhelyeket, élőhely típusokat.
- A Varsánykerti tó értéke önmagában is vizsgálható, de ezen túl része egy olyan komplex rendszernek, amely összekapcsolja a különböző jellegű és minőségű víztereket (Sebes-Körös, csatornák, más hasonló kubikgödrök, természetes vizes élőhelyek, kis vízfolyások).
- Komádi településének belterülete, köszönhetően a külső területek magas ökológiai értékének, a térség legnépesebb gólya közösségének ad otthont. (évi rendszerességgel 24-30 pár körül van a költőpárok száma, akik évente 65-90 fiókát röptetnek - Gebei Lóránd közlése). A Varsánykerti tó, a környező gyepes és szántó területek, de a Sebes-Körös parti részei és gátoldalai a gólyák ideális táplálkozó helyei.
- A nádi énekes madarak vagy lepkék metapopulációi (diszperzió által összekötött, egyidejűleg létező, de térben elkülönülő populációk) megtalálhatók az ilyen és hasonló élőhelyeken. Így ezeknek a területeknek az épsége az adott faj egésze szempontjából kiemelt fontosságú. (Egy vagy több ilyen élőhely eltűnése az adott faj egészére negatív hatású)
- A fenti fogalom más dimenzióban úgy is értelmezhető, hogy a táplálékukat nagyobb területen összegyűjtő madarak (erre is jó példa a gólya) esetében a kis tó nyújtotta táplálékbázis (vagy annak hiánya) kihat az adott stratégiát követő faj sikerességére/sikertelenségére.
- Aszályos években a Varsánykerti tó, mint vizes élő- és táplálkozó hely szerepe lényegesen felértékelődik.
- Ez a víztest lehetőséget ad arra is, hogy a település belvízrendezésébe, mint gyűjtő és befogadó tér bekapcsolódjon, aminek megfelelő kivitelezése esetén az élőhely értéke sem csökken.
- Mivel erre vonatkozó felmérések még nem készültek, nem lehet azt sem kizárni, hogy ez a habitat igen ritka és értékes gerinctelen fajoknak is otthont adhat. (Refúgium jelleg)
- A Varsánykerti tó sajátos térbeli pozíciója, az esetleges későbbi fejlesztések során lehetővé teszi a természetvédelmi prioritások és a jóléti funkciók harmonikus összekapcsolását, érdeksérelem nélküli megoldását.
- Mivel a tárgyalt víztér egy településeket összekötő út mellett található, az ott látható madárvilág kellemes látványt nyújt az utazóknak.
- A tó megfelelően kiválasztott környezete feltétlenül alkalmas természeti, táj- és helytörténeti bemutató helyek, infrastruktúrák létesítésére. (pl. helytörténeti múzeum, de ebbe a körbe tartozik például egy madármegfigyelő les is)
A fent elmondottak összegzéseként a Varsánykerti tó helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánítását maximálisan támogatom.
Biharugra, 2017. március 21.
Motkó Béla
természetvédelmi szakértő

III. A Varsánykerti tó természetvédelmi kezelési terve.

1. Természetvédelmi célkitűzések

1.1 A Kis tó természeti és tájképi értékének fenntartása, növelése.
1.2 A területen megtalálható védett és fokozottan védett, valamint közösségi jelentőségű fajok védelme, az élőhely megőrzése, esetleg természetvédelmi célú fejlesztése.
1.3 A területen élő, fészkelő és táplálkozó fajok életfeltételeinek a biztosítása
1.4 További vizsgálatokkal fel kell mérni a hal és kétéltű, valamint az alacsonyabb rendű faunaelemeket, esetleg megbúvó botanikai értékeket, további kutatások végzése és azok feltételeinek a biztosítása.
1.5 Törekedni kell a természeti értékek szakszerű és élményt adó bemutatására, ennek segítségével a természet és környezetvédelmi szemlélet erősítésére.
1.6 Későbbi fejlesztések során jóléti és bemutató létesítmények létrehozása erősíti a természetvédelmi célokat, de ezek tervezésekor, a kivitelezésnél és üzemeltetésnél tekintettel kell lenni a természeti értékekre.
1.7 Törekedni kell az életközösségek számára megfelelő vízminőség megteremtésére. Mérsékelni kell az eutrofizációt okozó tápanyag bemosódást és a vízi szervezetekre veszélyes szerek használatát. Csökkenteni kell a szomszédos Zártkerti részről a kemikáliák víztérbe jutását.
1.8 Fel kell számolni az 1.6 ponton kívül eső, egyéb zavaró és szennyező antropogén hatásokat.
1.9 Középtávon érdemes a víztérben különböző mederszinteket létrehozva, az itt élő és az ide látogató madarak többféle csoportjának egyidejűleg optimális életfeltételeket biztosítani.

2. Természetvédelmi stratégiák

2.1 Alapvető fontosságú a Varsánykerti tónak, mint értékes vizes élőhelynek a megőrzése, természetvédelmi célú kezelése.
2.2 Az itt élő és időszakosan előforduló védett és fokozottan védett fajok szempontjából optimális körülmények megteremtése, adekvát természetvédelmi kezelések, beavatkozások.
2.3 Ezen kezelések műszaki feltételeinek megteremtése.
2.4 A lakosság megfelelő tájékoztatása a védettség tényéről és az esetleges korlátozásokról, hatósági tábla kihelyezése (legalább 2 jellemző ponton. A hatósági tábla formai követelményeit a vonatkozó szabályozás részletesen taglalja)
2.5 A hatósági táblán kívül, célszerű a terület megnevezését, rövid bemutatását és területen tiltott tevékenységeket (fürdés, horgászás, szemét elhelyezés, tűzgyújtás stb.) felsoroló tájékoztató táblát (táblákat) is elhelyezni.
2.6 A horgászás megfelelően szabályozva és térben korlátozva összeegyeztethető a természeti érdekekkel. Ugyanakkor a környezeti bemosódás (vegyszer, műtrágya), illetve a szemételhelyezés vízminőségre gyakorolt hatásának tisztázásáig, nem javasolható.
2.7 Az illegális szemétlerakó felszámolása.
2.8 Gondoskodni kell az agresszív terjedésű invazív és tájidegen vegetáció visszaszorításáról. Ennek természetkímélő (mechanikus) módját kell előnyben részesíteni.
2.9 Az őshonos, tájba illő növényeket kímélni kell, különös tekintettel az őshonos fa és cserje fajokra.
2.10 Az adott élőhelyhez a környezeti igényük tekintetében illeszkedő fafajok telepítése (pl. fűzfélék).
2.11 Őshonos, de esetleg allergén pollent szóró fa/cserje fajok telepítése a lakott helyek közelsége miatt nem javasolt.
2.12 A terület vízháztartási viszonyainak fenntartása és fejlesztése.
2.13 A természetvédelmi célkitűzésekkel összhangban törekedni kell a természeti értékek bemutatásáról.
2.14 Az esetleges rekultiváció, táj-rehabilitációs munkák tervezése során a természeti értékek megóvása miatt érdemes szakértői segítséget bevonni. Törekedni kell arra, hogy az ilyen jellegű tevékenység a terület természetes állapotának fejlesztését irányozza, az élőhely minőségét javítsa.
2.15 A majdani kiviteli munkák nem sérthetnek természeti érdekeket.
2.16 A legoptimálisabb természetvédelmi kezelést megalapozó további felmérések, kutatások szorgalmazása, az új eredmények felhasználása.
2.17 A tó körüli szegélynövényzet (nád, gyékény) megfelelő állapotban és borítási százalékon való tartása.
2.18 Amennyiben ez lehetséges (pl. területcsere segítségével) érdemes a tó szántóterülettel határos oldalán (Zártkert) egy néhány méter szélességű gyepvegetációval borított sávot létesíteni. Ennek kaszálásos hasznosítása nem sérti a tó természetvédelmi értékeit, de némi puffer zónát képez a tó keleti oldalán.
2.19 Nem tiltással, de az érdekeltekkel egyeztetve, törekedni kell a Zártkertben művelt földeken (főleg a tóval közvetlenül szomszédos parcelláknál) a környezetkímélő tápanyag-utánpótlásra és vegyszerhasználatra. Előnybe kell részesíteni a vizekre nem jelölésköteles, illetve mérsékelten veszélyes növényvédő-szerek használatára vagy a felhasznált szerekhez igazodó puffer zónát kell kijelölni. (Az erre vonatkozó információkat a Zöld könyv tartalmazza.)
2.20 A Zártkerti terület tó felőli részén egyeztetés útján szorgalmazni kell az alacsony mobilitású műtrágya készítmények használatát. Ugyanitt a kérődző vagy lótartásból származó istállótrágya használata nem okoz problémát.
2.21 Természetvédelmi és a látogatói érdekek miatt a tó környezetében végzendő rekreációs, jóléti és bemutatást szolgáló létesítményeket az Attila út Fő úthoz közel eső részére célszerű tervezni és az ilyen jellegű létesítményeket (pihenő park, bemutató hely) itt kialakítani.

3. Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak.

3.1 A természetvédelmi kezelésben az Önkormányzat szakmai segítséget kérhet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságtól vagy természetvédelmi szakértől.
3.2 A helyi jelentőségű védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatósági feladatokat az önkormányzat a Jegyző útján gyakorolja.
3.3 Költési időben törekedni kell a vízszint optimális értéken való tartásáról.
3.4 A kiszáradt szegélyvegetáció gyúlékonyságára tekintettel a tűgyújtási és tűzrakási (kivéve a kijelölt helyen) tilalom illetve korlátozás szükségességes. Ezt jól látható és egyértelmű felhívással (tábla) meg kell tiltani, szabályozni.
3.5 A tűzrakás lehetőségét szabályozni kell.
3.6 Az horgászatot szabályozni szükséges, az illegális horgászatot tiltani kell.
3.7 Egyes fajok számára létesített mesterséges költőhelyek kihelyezése (odúk, gólyafészek tartó oszlop stb.) határozottan természetvédelmi és bemutatási célokat szolgálnak így azok feltétlenül támogatandók.
3.8 A vízi sportok művelése ellentétes a természetvédelmi célokkal, de a rekreációs célú csónakázás megfelelő szabályozással és a természetvédelmi érdekek szem előtt tartásával, de térben és időben korlátozva engedélyezhető.
3.9 Az illegális szemét elhelyezés és szemetelés kompromisszummentes tilalma szükséges.
3.10 Az Önkormányzat, mint kezelő időszakosan látogatási és további tilalmakat rendelhet el, ha azt természetvédelmi okok indokolják.
3.11 A természetvédelmi célú felmérések, kutatások nem veszélyeztethetik a terület táji- és természeti értékeit, nem gátolhatják a természeti folyamatok érvényesülést.
3.12 Megfelelő vízszabályozó műszaki létesítmények elkészültét követően annak kezelését, a vízszint szabályozását ilyen értelmű (jegyzői vagy más személyhez delegált) utasításra lehessen végezni.
3.13 Jelen állapotban a nádszegély állapota és mérete megfelelő. Elképzelhető olyan ökológia állapot, amikor a szegélynövényzet túlnő a kívánatos mértéken. Ezt a helyzetet vegetációs és költési időn kívül (praktikusan télen) kezelni szükséges, de az elszáradt vegetáció égetése tilos.
3.14 A bemutató hely (József Attila utcai rész) vízzel közvetlenül érintkező parti sávját, a betekintés akadályozása miatt és az élményszerű bemutatás érdekében, megfelelő hosszúságú partszakaszon a szegélynövényzettől meg lehet tisztítani és állapotát mechanikus módszerekkel fenntartani.
3.15 A parti zónában cserje irtások március 15. után, a vegetációs időben már nem engedélyezhetők.
3.16 Invazív fajok állományának visszaszorítására mechanikus módszerekkel történhet (kézi vagy motoros bozótvágó)
3.17 Építmény létesítése csak a természetvédelmi célok érdekében és azokkal összhangban történjen, azok és más építészeti jellegű létesítmények tervezésnél a környezetbe harmonikusan illeszkedő megoldásokat kell előnybe részesíteni.
3.18 Az építmények energiaellátásánál vagy más célból szélkerék nem létesíthető, de más alternatív energiaforrás használata (pl. napelem, napkollektor) nem kifogásolható, ha az nem rombolja kirívóan a tájképi értéket.
A természetvédelmi kezelésben foglaltak javaslatok és irányadó jellegűek. Ezek figyelembe vétele a magasabb szintű ökológiai állapot elérését szolgálják. A kezelési terv szükség esetén bármikor, de 10 év elteltével kötelezően felülvizsgálandó.
Biharugra, 2017. március 21.
Motkó Béla
természetvédelmi szakértő
SZ-008/2016.