A hatályos rendelet (továbbiakban: Ör.) 3. §-ában megjelölt „helyi védettség alá helyezett értékek” megrongálásának, megsemmisítésének közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartásként történő szankcionálása magasabb rendű jogszabályba ütközik: a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény alapján a rongálás szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősülhet.

A helyi természeti védettség alá helyezett értékek rongálása, megsemmisítése a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 80. § (1) bekezdés b) pontja szerint természetvédelmi bírság kiszabását alapozza meg, melyet a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 17. § (3) bekezdés b) pontja alapján a jegyző, mint természetvédelmi hatóság szabhat ki ebben az esetben, ezért ebben a formában nem lehet közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartásként szankcionálni.

Az Ör. a 6. §-ában nem létező jogszabály szakaszára utal ki, vélhetően a jogalkotó szándéka szerint a 27/2013. (XI. 28.) önkormányzati rendeletben foglaltakra kívánt kiutaló rendelkezést megfogalmazni, ugyanakkor annak 8. § (3) bekezdésében meghatározott közszolgáltatás igénybevételi díj meg nem fizetése nem tekinthető közösségi együttélés alapvető szabályait sértő magatartásnak, a fizetési kötelezettség elmulasztásához a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 52. § (2) bekezdése már jogkövetkezményt fűz, így azt az új rendeletben sem javasolt szabályozni.

Az Ör. 8. §-a kiutal a 17/2013. (VI. 27.) önkormányzati rendeletre, amely azóta hatályát vesztette.

Javasolt az új rendeletben önálló tényállás elemként meghatározni a zajjal járó szabadtéri munkák rendjéről szóló 9/2015. (VII. 8.) önkormányzati rendeletre való hivatkozással a mozgó árusítás, szolgáltatás nyújtása, tájékoztatás, figyelmeztetés, reklámozás céljából hangosbeszélőn keresztül történő figyelemfelhívás tiltását, mely alól a rendvédelmi, katasztrófavédelmi szervek és a közszolgáltatók képeznének kivételt.

A közterület-használat önkormányzati hatósági ügynek minősül, így javasolt külön önkormányzati rendeletben biztosítani a szankciót.

Az Ör. 10. §-a hatályon kívül helyezett jogszabályra utal ki.

Az eljárás lefolytatására vonatkozóan az Ör. jelenleg is a 2017. december 31-ig hatályban lévő Ket.-re hivatkozik, ezért szükséges az Ör. erre vonatkozó részét az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény előírásainak megfelelően átdolgozni, továbbá kiemelten fontos, hogy a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. § (6) bekezdésével összhangban kerüljön meghatározásra a közterület-felügyelet részére az Ör.-ben foglaltakkal összefüggő ellenőrzési feladat és e feladatokhoz kapcsolódó hatáskör gyakorlásának jogosultsága, különös tekintettel a helyszíni bírság kiszabásának lehetőségére is.