A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) felhatalmazza a helyi önkormányzatokat, hogy a Hatv.-ben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra kiterjedően - önkormányzati rendelettel - helyi adókat, valamint települési adókat vezessenek be. Az önkormányzatok adómegállapítási jogának alapvető kereteit a Hatv. 6-7. §-a határozza meg. Az adóból származó bevétel - törvényben meghatározott kivétellel - az azt megállapító önkormányzat bevétele. Az önkormányzat helyi adóként vagyoni típusú adókat (építményadó és telekadó), kommunális jellegű adókat (magánszemély kommunális adója és idegenforgalmi adó), továbbá a helyi iparűzési adót vezetheti be, illetve olyan települési adót állapíthat meg, amelyet más törvény nem tilt, és adótárgyára nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. Alapvető korlátozás, hogy az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle adó fizetésére kötelezheti. A Képviselő-testület a 9/2015. (X. 7.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: Har.) Kondorfa község illetékességi területére a magánszemély kommunális adóját és a helyi iparűzési adót vezette be. A magánszemélyek kommunális adója mértékét utoljára 2018.01.01-i hatállyal módosította: 10.000 Ft-ról 12.000 Ft-ra, míg a helyi iparűzési adó mértéke bevezetése óta változatlanul 2 %.

A kommunális jellegű adók célja az önkormányzat által nyújtott és a nem állandó lakosok által igénybe vett kommunális szolgáltatás, helyi közszolgáltatás biztosításához közteherként történő hozzájárulás. Kivetésüknek konkrétan megragadható célja van: az önkormányzat által szervezett közszolgáltatás, például a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás megszervezése, a helyi tulajdonú és kezelésű közutak fenntartási költségeinek, a közvilágítás üzemeltetési költségeinek finanszírozása (stb.). [ld. 48/2007. (VII. 3.) AB határozat, Köf.5022/2015/4. határozat, Köf.5017/2016/5. határozat] A Hatv. 7. § g) pontja szerinti követelmények figyelembe vételével - felülvizsgálatot követően - a Képviselő-testület a magánszemély kommunális adója mértékének emeléséről, valamint az idegenforgalmi adó bevezetéséről döntött. Az idegenforgalmi adó esetében a Hatv. indokolása rögzíti az adó bevezetésének indokoltságát, miszerint az az idegenforgalom növekedésével együttjáró igények kielégítéséhez szükséges anyagi eszközök biztosítását hivatott elősegíteni.

Az idegenforgalmi adó alapjaként a Har. a megkezdett vendégéjszakák számát határozza meg. A Kincstár a bevezetett helyi adók és települési adók szabályairól közzétett nyilvántartása alapján jelenleg mintegy 900 településen (Vas megyében 70 településen) vezettek be idegenforgalmi adót, melyek közül mindössze 11 esetben (a fővárosi önkormányzat és kilenc kerületi önkormányzata, valamint Kutas község) döntöttek a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, illetve egyéb ellenérték adóalapként történő megállapításáról. Az idegenforgalmi adó mértéke nem éri el a Hatv. 6. § c) pontja szerinti valorizált 597,5 Ft/fő/vendégéjszaka mértékű adómaximumot, hanem a szentgotthárdi járás és a volt őriszentpéteri kistérség településein megállapított adómértékek átlagához igazodó 300 Ft összeg került meghatározásra. Az adó tárgya a nem állandó lakos által az önkormányzat illetékességi területén eltöltött vendégéjszaka, ami a Hatv. rendelkezései értelmében nem csak a szálláshelyen eltöltött éjszakai időtartamot jelenti. Nem feltétele ugyanis adóalanyiságnak és az adókötelezettség fennállásának az, hogy az „idegen” magánszemély ténylegesen meg is szálljon a településen valahol. Ha az éjszakát magában foglalóan tartózkodik a településen, ezáltal ott adóalanyisága beáll (például a lakás bérlője, ha a településen nincs lakcíme, vagy rokont/barátot látogató vendég, aki több napos látogatást tesz). A képviselő-testület szándéka szerint az idegenforgalmi adót csak a klasszikus értelemben kívánja alkalmazni, ezért mentes az idegenforgalmi adó alól a szálláshelynek nem minősülő ingatlanon eltöltött vendégéjszaka. A mentességi szabály következtében kizárólag a jegyzői nyilvántartásba vett szálláshelyeken megszálló vendégek lesznek az adó alanyai. Ezzel a megoldással a törvényhozó szándékához is igazodik az idegenforgalmi adózása településünkön, hiszen valóban csak az idegenforgalmi célzattal tartózkodó magánszemélyt terheli az adó. Tekintettel arra, hogy településünkön az Airbnb (rövidtávú lakáskiadás) nem jellemző, külön szabályozása (mentesség alóli kivétele) nem indokolt. A Hatv. rendelkezései és a kialakult bírói gyakorlat alapján a szálláshelyek típusa szerinti megkülönböztetésre és eltérő adómérték alkalmazására nincs lehetőség. A Hatv.-ban meghatározott mentességek viszonylag széles köre miatt rendkívül fontos, hogy az adóbeszedésre kötelezett az adóalanyokról megfelelő adatokat tartalmazó nyilvántartást vezessen, amely kétséget kizáróan alkalmas az adott mentességi tényállás igazolására. A nyilvántartás-vezetési adókötelezettség kapcsán az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 77. §-a kimondja, hogy a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített elektronikus adatokat, információkat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. Az adózók (az idegenforgalmi adó esetében az adóbeszedésre kötelezett) kötelezettségének támogatása, illetve az adóigazgatási eljárások megkönnyítése érdekében az önkormányzatok rendre részletes nyilvántartási szabályokat állapítottak meg rendeleteikben (pl. vendégkönyv). 2023.01.01-jétől azonban a Hatv. 7. § k) pontja szerint az önkormányzat a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Turizmus törvény) hatálya alá tartozó szálláshely-szolgáltató terhére az idegenforgalmi adó-kötelezettség nyilvántartására a Turizmus törvény szerinti szálláshelykezelő szoftver használatán túl egyéb nyilvántartás-vezetési kötelezettséget nem írhat elő. Az önkormányzati rendeleti mentesség miatt szűkített adózói kör esetében pedig az idézett rendelkezés irányadó, így további nyilvántartással összefüggő kötelezettség rögzítése szükségtelen.

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) 33. §-a szerint az új fizetési kötelezettség megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy annak kivetésével, beszedésével, nyilvántartásával, ellenőrzésével összefüggő adminisztrációs költségek ne legyenek aránytalanul magasak a fizetési kötelezettségből származó bevétel összegéhez képest, illetve azokat nem haladhatják meg. A rendelet megalkotásával összefüggő adminisztrációs terhek (idegenforgalmi adó bevezetésével kapcsolatban az adózók értesítése, adatszolgáltatások teljesítése, fizetési számla nyitás, ASP ADÓ szakrendszer beállításainak elvégzése, papír alapú és elektronikus bejelentési és bevallási nyomtatványok, űrlapok elkészítése, adóév nyitási feladatok, havi esedékességű adóbevallások feldolgozása, befizetések könyvelése; magánszemély kommunális adója mértékének emelésével kapcsolatban adatszolgáltatások teljesítése, ASP ADÓ szakrendszer beállításainak módosítása, az összes adózó ügyében határozathozatal) jelentősek. Az új adónem bevezetéséből - a 2021. évi időarányos adatokból kalkulált - mindössze 100 ezer forint körüli bevétel várható.

A rendelet elfogadása és hatályba lépése közötti időtartam meghatározása a Jat. 2. § (3) bekezdésére és a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 32. §-ára figyelemmel történt.